Belémhasít a lángoló jégcsap,
Tisztán és áthatón, kéjesen fájdalmas.
Lelkemet érinti, szívemen átdöf,
Szőlőmód kunkorodó fájdalomfürtök.

Kitépni próbálom-, nem lehet.
Égetőn fagyasztja egész testemet.
Látlak a jégcsapban, mi hidegen tüzes,
Átlátszó ember vagy, tekinteted üres.

A sok kitörnivágyó közt elveszel,
A lehetetlen útvesztőiben keresel.
S ha vágyaidra nehezen rálelsz is,
Kezed borostyán békjók bilincselik.

Eltévedsz és benő a gaz,
A labirintus végleg befalaz.
Idd ki hát a fájdalom poharát,
Kies szívemből fakad, nem halál.