Szemed elQtt megy végbe a világ temetése,

Füledbe rémlik száz szqz esdeklése,

Szádban söréttQl krémes vér ízét érzed,

Kezedben foszforeszkáló szárnyai a hétfejq légynek.

Nézed, a sok semmirQl sem tehetQt,

Torkodon legyqrsz bármit, mi ehetQ,

Puha bQrQd egy érdes kövön nyugtatod,

Az emberi elme dicshimnuszát hallgatod.

"Hol van isten?"- miért kérdezed?

Egymás mellé miért rakod két kezed?

A sorsodról te döntesz, te vagy az úr,

Ahogy a disznó is csak maga alatt túr!

Te vagy a hibás, magadat okold,

Téged ránt föld alá a vérszomjas kobold,

Mely örök gyermek fantáziád szüleménye,

Átvette rég a hatalmat az Q törvénye.

Hiába kapaszkodsz most egy laza gyökérbe,

Hiába veted utolsó pillantásod esdeklQn az égre,

Hiába kiáltod te is a könyörgQk szavát,

hiába...érzed már a sötétség szagát.