Mama,
Õ tanított engem.
S formált világot
Kis gyermek szememben
"Fiam, nyitott könyv az élet,
Hagyd nyitva, lásd, hogy ér véget."

"Tudd fiam, a fényes láng gyorsan ég..."
Igen, ezt mind elmondtad még.
S míg anyjához nõtt a fiúszív,
Én éreztem engem egy új élet hív...

                          MAMA,

                           A szívnek menni kell!
                           Hagyd hát, had nõjjek fel!
                           Mama, A szívnek menni kell,
                           Vagy hagyd, had hallgasson el.

S tüzet hordott már, vadul minden ér,
"Lázadó". Ezt mondtad,
S, ez lett a név s az érv,
S míg kötényed, fojt, nyakamra szorul
Sebet hagy, de én máig csak tépem vadul.

Bocsánatot nem kértem, s nem kérek,
Mert oly korán hagytalak el téged,
A tanítás, MAMA, nem volt jó!,
S kötött a dac s a kimondott szó!

                           MAMA,

                           Nem kértem soha,
                           Nem is adtam, hát.
                           Te ürességet adtál, 
                           S az velem a sírba száll.

Mama, hát most visszajöttem...
Ismerem az álmod.
Tudom, nem az lettem.
Az anyai szeretet,
Az elveszett fiúért...
Tán megéri élni,
Még, talán, ezért.

Hittem, hogy szeretsz még.
S hittem egy ölelést.
A tanítást, Mama,
Már elhittem rég!
S most állsz előttem,
Üres jégcsapként--

                           MAMA,

                           A szívnek menni kell!
                           Értsd meg, A szívnek menni kell!
                           Most hallgasd, hogy hallgat el.

(A verset a Metallica: Mama Said c. száma inspirálta.)