Álomnak fonala kúszik agyamon,
Ábránd képeim sűrűsödnek a falamon,
A zene átölel,virágot bont bennem,
Fürkészi,tapogatja nyitott lelkem.
Átitat és magáévá tesz.Megesz!
Új világot indít el.Korlát nem lesz!
Nincs már régi világ,nem is volt?
Most az újvilág eszi a tort.
Én teremtem vagy vetem el,
A világom,mikor nem kell.
Mámorban úszok,dal a pásztorom,
Álmonok!Agyamat érzésbe áztatom.
Szünik világom!Elfogyott a sűrű álom,
A dalnak vége.Előkúszik romlott világom.
Dőgszagtól bűzlő értéktelen szajha!
Melynek rohadt minden kimondott szava!
2005.02.05
|