Miért csókolsz oly tétován? De kezeddel kezem összefonod, Ebben nem habozol. Talán félsz, hogy elveszítesz? Miért reszketsz mikor hideg kezeimmel, Az arcod simogatom? Milyen félelem ül bánatos szemeidben? Talán nem szeretsz? Badarság, hisz azt mondtad,szeretsz! Én elhiszem szavaid, és érzem is. Vagy talán nem érzed úgy, Hogy mellkasod széthasítja a szerelem? Nem érzel, úgy mint régen más iránt? Ó, te! Gyere és ölelj! Emlékszel? Mindik ezt tesszük, amikor az időjárás Fagyos szeszélye egymás ölelkezésének melegébe kerget. Testünk meg-megremeg, szívünk reszket... Minden szerelem más és más. Ez is új, és más mint a többi, Lehet elsőre nem az a "heves tüzes", Ami mindent eléget, de adj egy kis időt! Hisz új e szerelem! Én csak arra kérlek, bíz bennem, és szeress. Mert ez a meghitt picinyke szerelem csak a miénk. Ez másé sosem lehet. Sendiert
|