a Megvilágosodott
                    /prológ/

majd lesz egy nap, ama Utolsó, s a Megvilágosodott leirja /leírta/ minden percét e napnak, és ez a könyv lesz a Könyvek Könyve, elmentve és lepecsételve örök időkre, s a Megvilágosodott lesz /lett/ az Örökre Eltávozott, aki elment Örökre.

              Nincs vigasz

Én, akit a Karma Törvénye, a Tan Kereke, a Gondolat Szabadsága ezen Lét Siralom Völgyébe sodort, én aki voltam Lét és Nemlét ezer meg ezer éve, Kő és Nemlét, Pillangó és Madár, Vadász és Háború, a Háborúban homlok: kőre koppanó, Asszony és Férj, asztalos és gyermeke, aki ekkor egy pontban kifeszítve megírja ama Igét, ám ama Igaz, a Megvilágosodott nem lőn testté s a lélek alá nem száll, mert több volt benne a vágy, mert ama asszonyt valaha Ő vadász, mert volt a Háború, s a Karma ezt meg nem engedé, ámde nemzé neki két fiat, s vigaszt lel asszonya, s akkor megírja az Igét, amikor fordul a nap s napra jött ama Éj, ám a Könyv pecsétjét feltörni emez nem engedé, ezután volt újra Kő s milliárd Nemlét, mely a Pillangót a Kőből lehelé, s lett újból Madár, Vadász, Háború és Orvvadász, ki Asszonyt vadász és férj újra, és aztalos és Gyermeke, ki midőn fordul az Éj kereke a Könyv pecsétjét fel nem törheti már soha.

          2002. Március 20. éjjelének emlékére