Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Csak egy kis virág... Ideje:: 02-11-2005 @ 05:25 pm |
|
|
|
|
Olyan távol, ahová nem jutunk el, élt egy kis Virág egy csodás-szép mezõn. Ez a kis Virág soha nem panaszkodott semmire. Voltak körülötte sokan és sosem unatkozott. De egy nap észrevette, hogy mennyire egyedül is van a mozgalmas tömegben. Pedig volt egy földszomszédja. Egy szép Harangvirág. A nevét már nem tudom, de nagyon jóban voltak. Kis Virágunk pedig mindig elmondta neki milyen napja volt, vagy milyen bánata, öröme volt aznap. Így ment ez nap, mint nap, de egyszer a kis Virág egy napsütéses délutánon sírva fakadt... Kérdezték tõle mi a gond, de nem tudott válaszolni. Annyira zokogott... És talán nem is tudott volna válaszolni. Talán nem is tudta igazán mi is a baj. Csak még sosem sírt. És most úgy érezte sírnia kell. A Harangvirág pedig megszólította: - Mondd mi a baj?- kérdezte. Néma csend volt a válasz. De újra próbálkozott: - Nekem elmondhatod, hiszen mindent tudok rólad!- mondta bizalommal teli hangon. Végre megszólalt a kis Virág: - Honnan tudnám mi a baj? Hiszen csak sírok, de nem tudom az okát....- válaszolta. Most megilletõdött a Harangvirág. - Hogy nem tudod az okát? De hiszen ilyen nem létezik!- mondta. -. De bizony igen! Hiszen sírok, nem? Csak épp nem tudom miért.- válaszolta. Aztán ennyiben is hagyta a Harangvirág, de még hozzáfûzte: - Azért szólj majd, ha rájöttél! Csend lett és csak ácsorogtak ott a meleg napfényben. Habár a kis Virágot bántotta a dolog, hogy nem tudja miért is sírt. Teltek múltak a napok, jött az õsz, meg egy hideg tél, aztán a tavasz és a kis Virág még mindig nem tudta kideríteni sírásának okát... Aztán egyszer csak gyerekek jelentek meg a szép réten. Szaladgáltak, kergetõztek, kiabáltak, de korántsem volt minden olyan csodás... A Virágunkat elfogta a félelem, mint a többi virágot is. Tudták hogy a mai nap némelyek számára a lassú véget fogja jelenteni. És igy is lett... A gyerekek elkezdtek virágot szedni... Már ott jártak a kis Virág közelében, mikor megszólalt a Harangvirág: - Figyelj csak! Ha valami történne....Szóval, tudod .... Akkor tudd hogy fontos voltál számomra és majd találkozunk egyszer ott...ott azon a másik szép réten....rendben? - Hát persze...- hangzott a lágyan elhaló válasz. - Mert tudod a gyerekek nagyon szeretik a harangvirágokat...- ezzel elakadt a szava. És teltek a feszítõ percek... Minden pillanat, mintha órákat jelentett volna. A virágokban lepergett a kis nyugodt életük minden pillanata... Nem féltek már... Csak várták a véget. Aztán egy kisgyerek lehajolt a Harangvirághoz... Nézte-nézte, de nem ért hozzá. Csak bámulta a döngicsélõ méheket körülötte. Tetszett neki. Éppen nyúlni akart érte, hogy leszakítsa, mikor észrevette a kis Virágot... Ez is szép volt, de egyszerûbb. Nem volt sok virága csak egy. Egy, de az is csak olyan egyszerû. Olyan...szép...harmonikus... Nézte, majd elindult feléje a keze. A kis Virág már tudta mi is lesz a sorsa. És abban a pillanatban rájött miért is sírt azelõtt... Siratta az otthonát, a barátokat, a Harangvirágot, aki oly jó barátja volt, és talán rövid, de boldog kis életét is... Akkor, abban a percben, míg a meleg kéz meg nem érintette szélhûtötte szárát, megértette mit is jelent sírni az életért... A boldogságért... És a mindig megjelenõ problémákért. Abban a pillanatban tudta, hogy élete meg van pecsételve. De nem bánta. Volt még pár órája. És tudta ez elég ahhoz, hogy nyugalmat teremtsen élete utolsó perceire, mikor is elhervad... Abban a pillanatban boldog volt, hogy öt választották, hogy volt egy igazi barátja, akit ezzel, a saját egyszerûségével, de megmentett. - Figyeljetek srácok! Milyen szép virágot találtam! Anya biztos örülni fog neki! És ilyen még úgysincs a csokorban! Harangvirágot már nem szedek... Van elég....!- mondta egy, a gyermekek közül, aki lehajolt a kis Virághoz... A kis virág most ott szunnyad egy csokorban. Várja a beteljesülést, boldogan, elszántan, és talán vágyakozva is... Ahol majd találkozhat a barátaival és talán a Harangvirággal is... Akit titokban mindig szeretett, de sosem mondta neki... Igy a barátja volt egy egész életre... És nem bánta meg....
Neked vannak virágok az életedben?
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-11-2005 @ 05:25 pm
Hozzászóló: Myra (Ideje: 02-11-2005 @ 07:04 pm) Comment: Kedves kis történet, tetszett :) Ügyesen megírtad, engem megérintett. És eszembe jutott róla "A kis herceg"...egyik kedvenc mesém. A ma napig sokszor idézek belőle. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Kamilla (Ideje: 02-11-2005 @ 07:36 pm) Comment: Köszike! A kis herceget én is nagyon kedvelem.Örülök,hogy az enyém is tetszett. :-) |
|
|
|
|
Hozzászóló: mucika (Ideje: 02-11-2005 @ 10:59 pm) Comment: Kedves Kamilla
Ma vagyok itt elöször és a te irásod volt amit elöször elolvastam . Őszintén mondom nem bántam meg. Gratulálok. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Kamilla (Ideje: 02-14-2005 @ 12:44 pm) Comment: mucika: nagyon köszönöm! remélem a többi "firkálmányom" is elnyeri a tetszésedet. :-) |
|
|
|
|
|