A saját ágyamban ébredtem. Hogy mennyit aludtam? Nem tudtam pontosan. Sokat, de nem eleget.
Az éjjeli szekrényhez tántorogtam, mert meg akartam nézni, hogy mennyi az idő, de az óra helyett egy kis kártyán akadt meg a tekintetem. A kezembe vettem a cetlit és olvasni kezdtem. Egy cím állt rajta és egy időpont: 11óra. Nem írták alá, de a nélkül is tudtam, hogy ki hagyta nekem az üzenetet. Évszázadok óta nem használt precízséggel formálták a dőlt betűket, melyek különösen csillogtak a napfényben. Letettem a kártyát, de a vörös betűk lenyomata az ujjamon maradt. Azonnal tudtam: Az üzenetet vérrel írták. Remegés futott rajtam végig és magamban ezt ismételgettem: 11óra.
***
Borult volt az ég. Sötét, fekete felhők takarták el a csillagokat. Velem szemben magányosan világított a Hold. Fénye zavarta a szememet, ezért inkább a földet néztem. A pocsolyákban azonban visszaköszönt a tükörképe, amit már jobban megfigyeltem, mielőtt a lépteim okozta gyűrűk megtörték volna a képet. A Hold vérben állt. Felnéztem az égre. Valóban. A Hold nem szokásos sápadt fényében tündökölt, hanem feldúlt, narancsos árnyalataiba mintha vörös erek futottak volna. Minél tovább figyeltem a bíbor árnyalatokat, annál jobban ereknek tűntek és egy idő után még ütemes lüktetésüket is láttam. Ekkor jöttem rá, hogy időközben megálltam és becsuktam a szemem. Megnyugtatott a gondolat, hogy csak képzelgés volt az egész, és ha kinyitom a szemem, a jól ismert sápadt Hold fog rám mosolyogni. Azonban csalódnom kellett. A valóságban is vérben állt a Hold és ugyan úgy sötétség uralta az eget, mint a látomásomban. Ijedten emeltem le a tekintetemet az égről, hogy nehogy a vízió többi részét is lássam megvalósulni. Újra elindultam. A lépteim sokkal gyorsabban visszhangoztak az utcán, mint az előbb. Egy pillanatra sem engedtem a tekintetemet a tócsák tükrébe kalandozni. Mire a megjelölt kerületbe értem, már rohantam. Mindig is utáltam futni. Hamar elfáradok. De most nem éreztem semmit, csak azt, hogy nyomasztanak a sötét utcák. Valami belső erő sürgetett, hogy minél hamarabb hagyjam el a Hold rossz előjelű fényében úszó sikátorokat. Megérkeztem a többszintes, belvárosi házhoz. |