ismétellek
(hommage á'manuella három férfihangra)



- előhang -
mert jónak és szépnek láttál
most jó és szép vagyok
mert vártál és rám találtál
most még itt vagyok
mert igaznak akartál
most már az vagyok

- középhang -
el nem veszthetlek de rejtegetlek 
bár az arcomra írtad magad
és ökölbe szorított tenyerem
közé fészkelődtél aztán kifeszítetted
s így mikor kellett kirepültél
de nincs veszteség a helyedet
őrzöm míg megyek az emberek
között mint a
megérintettek
 - nem utánad persze bár érzem
még az illatodat és a fák
mögül kacagó hangodat utánad
nem és most már nem is a vágy
útján de még nem is a hideg
ésszerűség után s ahol vagyok
ha mosolygok ha hallgatok ha
nézek vagy ha elfordulok is
látszik rajtam hogy tőled jöttem az
illatodat érzik rajtam és a bőrömön
is tükröződöl így mint próféta hirdetlek az
utánam jövőknek bizonyságul 
és most már dolgom is van
feladatom mert láttalak téged
csoda - jelenést és  felmondalak
hibátlanul mint jó diák a leckét és őrizlek
mint egyetlen kincsemet
magamra is nagyon vigyázok már
mert rólad szólók mint ős kódexek
mosolyomban is téged rejtegetlek
téged viszlek ahol járok és terelgetlek
a gondolataim között
megágyaztam itt bent neked -
mint a megérintettek
megyek az emberek között
őrzöm a helyedet nincs veszteség pedig
kirepültél de most már újra
ökölbe szoríthatom a kezemet
és bár az arcomra írtad magad
rejtegtlek hogy el ne veszítselek

- utóhang -
minden ami én voltam
minden ami én lehettem volna
minden ami soha nem leszek
minden ami én vagyok:
minden az ami te vagy
minden az ami te soha nem leszel
minden ami te lehettél volna
minden ami te voltál