tegnap eldobtam egykori arcom,
azokat a kisétált körutakat mik
őrzik múltamat, a kedvesek karjai
még búcsút intenek, kihűlt már
az ágy, nem libben a szélben
száz szerelmes suttogás;

tegnap még sodortam az éveket,
az eléghetetlen filmtekercsek
összekavarodva, bennünk szunnyad
a magány, a Tisza is csendes
sirályait temeti;

tegnap mondom én, így a hirtelen
férfivá érett gyermekarc, felnőtt
a lélek, ó hagyjatok repülni.