Ha táncol a világ,
                       miért nem táncol vele a
                                     nyomorúság,
ha táncolnak a milliók,
                       miért nem táncolnak velük a
                                     rongyok,
ha táncol a jóllakottság,
                       miért nem táncol vele az
                                     éhhalál,
ha táncolnak a paloták,
                   miért nem táncolnak velük a
                                     kalyibák?

Talpra hát!
               nyomorúságos rongyok,
talpra hát!
               éhhalálos kalyibák,
talpra, ha mondom!
               tessék, tessék válasszatok,
                          válasszátok ki ellentét-párotok,
s egy boldog táncra öleljétek,
               öleljétek magatokhoz!
Rajta, rajta egy élet óta táncra várók,
                                                    táncoljatok!

Hadd nevessek végre úgy,
                             ahogy soha eddig,
hadd nevessek tiszta szívből,
                             félelem és gátlás nélkül,
hadd nevessek, amíg szusszal bírom,
mert még-egy ilyen tánc nem lesz!

Öleljétek csak magatokhoz „drága" párotok,
        nem baj, ha az utolsó lesz is,
        nem baj, ha az öleléstek halálos is,
csak öleljetek,
csak táncoljatok,
                        amíg van kivel táncolnotok!

De te nagyvilág,
öltsd fel a szégyen bíborát,
                        s ki se nézz alóla,
míg van rajtad hely,
ahol utolsó bált rendezhet
                        a halálos ölelésű nyomorúság!