Egy mécses mellett üres szobában ülve

Magányosan, foszlányokat súg fülembe

Egy még füstölő, vörös gyertyaláng

Elmúlt alkonyon még él a gyász

Feldereng egy mosoly egy szelíd kacaj

Visszhangozzák az elíziumi mezők a dalt

Az emlékek elrepülnek, mint egy fehér galamb

Hogy zöld olajfa ággal térjenek haza

Egy idilli exotikus illatáradat

Melyet egy lágy szellő hordoz tavasszal

És egy mozdulat jelenik meg álmomban

Fekete könnyek törik meg az emléket

Arcod gyöngéd ráncait felidézni képtelen…

…A maró fájdalom beborít és eltemet.