Szép lassan elkúszik a tavasz
Búcsút int ez a hónap is egy alkonnyal
Majd másnap reggel a felkelőnap
Simogató karjaival ébresztgeti a nyarat
Az éves pihenő után ismét előbukkan
Néha megcsal, néha csalogat
Egy figyelmeztető illatáradat
Mely ilyenkor ostorozza orromat
A parfüm, mely lelkem mélyéig nyúl
Szikraként felpattan, majd tovább vonul
Néhol elalszik, néhol tüzet gyújt
És mégis ő az, ki vidámságot nyújt
Ki aranykalászokat lenget a széllel
A bokrokat Szent János bogaraival tarkítja éjjel
Ki csillámokat szór a Balaton vizére
Zápor után szivárványt rajzol az ég kékére
Sárgát, pirosat, gyönyörű indigót és kéket
Melyeken elcsodálkozom egy sziklaszirten
Vadvirágok nyílnak körülöttem
De engem csak egy érdekel
Képtelen vagyok róla levenni tekintetem
Ezen a párkányon ábrándozom
Milyen gyönyörű is ez az alkony… |