Miért él?
Miért él bennem a múlt emléke,
Azoka régi képek,
Amikenek sorra veszniük kellett volna.
Miért él bennem az érzés?
Ami nem feled,és gondolatként agyamban ragadt.
Miért nem csordult le szememben lábadó könnycsepp?
Aminek réges-rég veszni kellett volna.
Testem görbülve formál egy kérdőjelet,
Maga vagyok a kérdés, mert bennem él.
És az érzés?
Szunnyadó testemben alvadó véremben,
Ott él, ott van!
Szép szárnyakkal reptetett lelkem,
Pont ként tűnik el az ember rengetegben.
Ő,ott áll!
Ott csillog rémült szempárként,
Elveszve.
Túl sok a kérédés, túl sok!
Egy kopár tájon,egy korhadt fán lelem hitem,
A kétség vaskos kötelével felakasztva,
Lóg a kérdésbe.
A fába vésve egy felelet,
Íme az élet egyik oldala,a bízni akarás nélküli világ!
E fából faragott kérdőjelre feszít a sors.
Rémülten remegeő kezeimmel dédelgetem a reményt,
Amit elfeledni vélt az ember.
De mégis ott él az érzés, és a kérdés,
Miért él?
Sendiert |
