Pista, avagy a fickó, aki kitalált egy Világot
„I’ ve got the World on a string, I’ m sittin’ on a rainbow…"
(Tony Bennett énekli)
Pista, ott ült benne a nagy semmiben.
És sötét volt. Nagyon sötét.
És egyedül volt. Nagyon egyedül.
Várt egy pillanatot…
Egy örökkévalóságnak tűnt.
”Nem jó ez így. Nagyon nem jó!" - gondolta Pista, és ki tudja miért, hogy minemű megfontolásból, de hunyorított egyet.
Nem erőlködve.
Csak úgy finoman, ráérősen, jólesően.
Miután kinyitotta a szemét, rengeteg, apró, világító pöttyöt látott maga körül.
Olyanokat, amiket majd év billiók múlva - vagy holnap - csillagnak fognak elnevezni.
És Pista, már sokkal jobban érezte magát…
Aztán hirtelen bepánikolt:
„Mi van, ha lemaradok valamiről?” –gondolta.
Törte a fejét, törte fejét és némi gondolkodás után rájött, hogy rajta kívül nem létezik semmi, ennek függvényében „valami” sincs, amiről esetleg lemaradhatna.
Kivéve a csillagokat!
Amiket ő talált ki.
„És milyen jó!?” –gondolta Pista.
(Nagyon büszke volt.)
”Mást is ki kellene találni, és akkor még jobb lenne!” – gondolta.
Csak azt nem értette, hogy van ez a kitalálósdi.
Az előbb csak úgy fogta, lehunyta a szemét, és ott teremtek a csillagok.
Újból megpróbálta.
Megint nem gondolt semmire, és hirtelen minden nagyon fényes lett.
Mintha az összes csillagot egybe sűrítették volna.
Mintha egy tűzgolyóval nézett volna szembe.
Már-már vakította Pista szemét, úgyhogy most ismét sötétre vágyott.
Aztán meg világosra.
Aztán megint sötétre.
Világosra, sötétre, világosra…
És ez így ment egészen addig, amíg ki nem kitalálta a nappalt, és az éjszakát, tüzet-vizet, meg a Föld nevű bolygót, amivel mondhatni nagy tervei voltak.
Mert tetszett neki. Nagyon tetszett.
Arra gondolt betelepíti valamivel.
Törte az agyát. Nagyon törte.
Arra gondolt, hogy legyen sok Pista.
Sok-sok Pista.
Persze legyen mindegyik különböző, de mégis Pista.
Sok-sok különböző Pistás Pista.
Úgyhogy máris a planétán termett.
És teremtett…
Először kitalálta a tojást.
Gondolta, jó kis fejtörő az utókornak.
Aztán fütyörészve barlangrajzokat festett, amin ősemberek, ősbivalyokat ölnek.
Bár akkoriban még egyik sem létezett.
(Valamiért nagyon fontos volt Pistának az inkognitó. Pszt!)
Aztán jöttek a dinoszaurusz tetemek, amiket gondosan elásott, hogy év billiók múlva - vagy holnap -, ha valaki megtalálja, örvendezzék vala.
És Pista is örvend, mert tökéletes alibije vala. (Evolúció)
Fogta magát hátradőlt kedvenc nyugágyán, és miközben a tengerparton a hullámok a talpát csapdosták - amit nagyon élvezett -, úgy érezte itt az ideje megnézni az első napfelkeltét (most találta ki), hogy minél kiegyensúlyozottabban érezze magát, mielőtt üzembe helyezi.
A gépezetet.
És élvezi vala.
Aztán eszébe jutott még néhány lényeges dolog, ami muszáj, hogy legyen.
Létezzen.
Elkezdte hát sorolni, hogy:
-„... legyen még hamutartó, meg újság, meg kempingszék, meg szandál (zokni nélkül), meg jégkocka, meg erkély, meg kerti slag, meg távirányító, meg biliárdgolyó, meg eresz, meg konfliktus, meg táblatörlő szivacs, meg telefonkártya, meg meggymagozó, meg Pizza házhozszállítás, meg boldogság, meg szeretet, meg odafigyelés, meg muzsika, meg zuhanytálca, meg folttisztító, meg fájdalomcsillapító, meg évszakok, meg fogpiszkáló...”
És csak mondta, mondta, mondta.
És a napfelkeltét csak nézte, nézte, nézte.
És tökéletesen elégedett volt magával.
Vala.
|
