Levélhullás
Levele után sóhajt az ág: fázom, s már most hiányzol.
*
Első hó
Zöldfehér a táj. Talpam nyoma eltűnő. Tizóraizom.
*
A vadgalamb
Egy percre volt csak vendégem. De a rubin- fény hajnalig.
*
A vándor
Mindig az a fa morajlik fel a szélben, amelyik alá ér.
*
Október
Néhány magányos, köderegető kabát. Este a parkban.
*
Más idők
Báli cipője helyett, a bálás rúgja szét ősz avarát.
*
Az utolsó túrista
Hónapokra ő exponálja a várost mozdulatlanná.
*
Temetőben
Névsoros márvány. Sok itt a hervadék, a fájás, a halvány.
*
Éveim Rohanó felhők egy pamacs lemarad, ő az utolsó tán?
|