Sokszor gondolkodom el azon,
mitől volt jobb a füstős kiskocsma
és a barátok,mint a családod?!
Még amikor gyerek voltam
a sarkon állva vártam meglátlak-e.
Felhajtott ingujjal, táska kezedben
jössz  a munkából hazafele.
Lassan este lett, de én még mindig lestelek.
Volt, amikor elmentem a gyár kapu elé,
hátha rám nézel és megesik rajtam a szíved
és haza jössz velem.
De hiába egy gomboc fagyi volt a bucsú ára.
Egyszer utánad mentem titokban.
Az ablakon keresztül láttam,
ahogy a pultos néni, mint egy törzsvendéget,
vagy inkább, mint családtagot üdvözöl.
Kérdezés nélkül eléd teszi a kávét rummal tupirozva
Majd még egy kis fröccsöt indulónak.
A sarokban sok néni és bácsi a füsttől már alig látni
Hozzájuk társulsz és elindul a körjáték.
Körbe -körbe mindig a következő emeli fel a kezét
A pincér máris ott terem  és felveszi a rendelést.
Haza metem és gyorsan lefeküdtem
ezeket a napokat nem szerettem.
Egy párszor nem voltam elég ügyes,
olyankor szomorúan néztem,
hogy a tányér ismét repülni képes
vagy a déli ebéd,hogy kerül a kutyák elé! 
Voltak szép napok  nem tagadhatom és nem is akarom.
Remélem a feloldozást megkaptad oda fenn
és Anyu megbocsátott már neked.
Én is azt teszem, mert, mint a lányod
            szerettelek.