MAX

Nagy termetű, s csak keverék kutya volt,

Szívemhez igen- igen közel volt.

Kis füle, okos szeme, hegyes orra,

Mikor mindenki lefeküdt, akkor tért csak nyugovóra.

Nem bántott sem macskát, sem tyúkot,

Tojást is csak néha napján lopott.

Nagy farkcsóválással üdvözölt mindenkit, aki betért,

A szűk kis előszobában volt helye, elfért.

Együtt napozott a macskával, s örült a napnak,

Az ebédjéhez a macskát is odaengedte, mikor kaptak.

Nagy űr keletkezett a családban, mikor eltűnt,

Hisz Ő volt az a kutya, aki az ebédje mellett egy macskát is megtűrt.

A gazdája kereste napokon, heteken át,

S eltűnése megviselte szegény macskát.

egyedül ette ezután a cicó az élelmét,

Eltűnt társa emléke felborította elméjét.