A szociális irodán

Nagyon nehezen találta meg a szociális irodát. Először a polgármesteri hivatal főépületében kereste, de a portás elmagyarázta, merre kell menni. Ki a kapun, majd balra, és egy kapualjban befordulni. Nagy nehezen megtalálta ez a száműzött irodát, egy parkoló volt mellette szolgálati kocsikkal.

A gyermekvédelmi támogatás igényléséhez kellett neki űrlap. A férje ugyan ellenezte, hogy ilyesmit kérjenek, de mindenki a lelkére beszélt. Az iskola GYIVI felelőse szerint náluk gazdagabbak is élnek vele, a vezető óvónő is tanácsolta, az anyja meg minden találkozásukkor rágta a fülét:
- Bolond vagy te, kislányom, neked az jár, a gyermekeidtől veszed el a pénzt, ha nem kéred!
Megunta. Utált hivatalokba járni, mindig összeszorult a gyomra. De ezt a helyet kifejezetten érdekesnek találta.

Bement, megállt a sor végén. Körülnézett, csak egyetlen értelmes embert látott ott, egy idős, nyugdíjas asszonyt. A sor elején éppen egy részeg férfit faggattak, alig bírta kimondani:
- Mára ígérték a segélyt. 
No, gondolta magában, azt is jó helyre adják. Ő eddig azt gondolta, csupa rászoruló, rendes, szegény család részesül ilyesmiben, de úgy látszik, tévedett. Egy viszonylag jól szituált nő következett, őt faggatta az ügyintéző, mi a gondja. Ott, mindenki előtt, mintha a többi sorbanállónak köze lett volna hozzá. Az asszony elmesélte, el kellett adniuk a lakást, mert sok volt rajta az adósság, most albérletben élnek. Nehéz fizetniük mindent. Aztán megpillantotta azt a hajléktalan házaspárt, akit a minap látott a játszótéren. Akkor a férfi az egyik padon feküdt, valószínűleg aludt. Majd felkelt, és lehajolt kissé, a nadrágját szemlélte. Mikor elhaladt előtte, illetve inkább eltámolygott, akkor vette észre, hogy a nadrágja feneke csupa víz. Útja a legközelebbi kocsmába vezetett.

Végre sorra került. Kérte az űrlapot, megkapta, majd kilépett az ajtón. Örült, hogy végre kinn van. Hazavitte a nyomtatványt, amit aztán soha nem töltött ki.