És mégis lesz ebből még tavasz
csak tanult a tél és most ravasz
ha nem adom a helyem
gondolja magában
kitartok még
március havában is.
A kis hamis.
De én már láttam
az ég nyugati sarkában,
ahogy a nap lemegy
elbújt egy kis meleg
napsugár
nyelvet ölteni
a hiú ravaszokra
és várni titkon
az új tavaszokra
hol mosolyogva
csalhat majd elő
egy ibolyát
a korán kelő,
aki nyelvet ölt, ha kell
de tudja, lassan
itt az idő
s az neki kedvez.
A jókedvhez
pedig elég ennyi is
mert a tél hiszi, hogy ő,
bár a napsugár a hamis.