Anna csendben ült a megterített asztalnál, már órák óta várta a férjét.Hol lehet?Mindig haza szólt ha tovább kellett maradnia a munkahelyén, vagy ha a haverokkal beült a közeli presszóba egy sörre. Aggódott. Feszültségét megérezte a hasában fejlődő élet és nemtettszését vad rugdosással jelezte. Anna elmosolyodott, kezét gyengéden gömbölyödő pocakjára helyezte -"Nyugi, nincs baj, mindjárt itt lesz Apa! Biztos csak elfelejtette hogy ma van a születésnapom és talán éppen virágot próbál szerezni valahonnan."
Ettől elszomorodott egy kicsit,mostanában  Gábor olyan figyelmetlen,és tényleg lehet hogy megfeledkezett róla.........

A kulcs lassan fordult a zárban, Anna megkönnyebbülten sóhajtott: Végre itt van!Felpattant , már amennyire tőle tellett, gyorsan a férje elé sietett és a nyakába ugrott, persze csak óvatosan ,nehogy a babának baja essen.Gábor fáradt arcáról gondterheltség tükröződött ,a mozdulataiban is volt valami furcsa.....valami tétovaság.....bizonytalanság.....

- Történt valami?-kérdezte nyugtalanul a nő.
- Elmegyek fürödni......aztán beszélnünk kell.
- Megijesztesz......olyan....nem is tudom, hivatalos vagy.Mondanál mégis valamit, valamit......tudod,  műsorelőzetes félét.....
- A fenébe is, nem tudsz várni? Mindjárt úgyis megtudod!- harsogta a férfi bosszúsan és becsapta az ajtót.

Most mi ez? Még sosem látta ilyennek a férjét, úgy viselkedett vele mintha csak egy nő lene a házból és nem a felesége.Lehet hogy mégis kirúgták a munkahelyéről?Multkor már nagyon lógott a levegőben , de a végén tisztázta a főnökével a félreértést és sikerült mindent elsimítani. Vagy mégsem?-Bárhogy legyen is megoldjuk -gondolta .Szép kis születésnap....

- Ne haragudj az előbbiért,nem akartam....csak néha kiborít hogy ilyen türelmetlen vagy .-odahajolt Annához és nyomott egy puszit a homlokára.
- Halljuk, mit akarsz mondani !- hangzott az egykedvű felelet.
Gábor leült az asztalhoz ,mereven a terítő mintáját nézte, mintha legalábbis oda lenne írva mondandója.Aztán áttért a kezére ,a körmét vizsgálgatta , majd hirtelen hozzákezdett:
- Tudom hogy ez nem a megfelelő alkalom,pont a születésnapodon állok elő ilyesmivel. Ja, Boldog szülinapot!-mosolyodott el -Szóval ,arról van szó hogy.....már akartam mondani.....
- Mit?
- Hát hogy.....van valakim. Szerelmes vagyok.....

Újra az ismerős csend.Még nincs egy éve hogy a korház folyosólyán közli vele egy egyébként rendkívül kedves doktornő:
- Anyuka, a kislánya meghalt. Mindent megtettünk érte elhiheti,de sajnos nem tudtuk megmenteni.....
A csend körülölelte, szorította. Ordítani akart.....de pont úgy mint egy rémálomban, egy hang se jött ki a torkán, csak valami artikulátlan nyüszítésféle.....

- Hallottad mit mondtam?Jól vagy?
- És...most hogyan tovább...?- suttogta megsemmisülten a nő.
- Váljunk el........Kata szeretné ha elválnánk....megértheted.
- Kata????Kata szeretné????Viccelsz?Mi ketten vagyunk házasok.....még azok vagyunk!!!Az nem érdekel hogy én mit szeretnék?
- Igazad van....!Rosszul fogalmaztam......Én szeretném ha elválnánk.Így jó?Megértesz?
- Persze....Nincs választásom...
- Akkor ezt megbeszéltük.Gyorsan összeszedek pár holmit, mert elutazunk pár napra , meglátogatjuk a szüleit, házassági évfordulójuk lesz.Fontos az első benyomás, Te is tudod.
- Légyszíves kímélj meg a boldogságodtól jó?
- Azt hittem megérted....
- Menj a pokolba.......- átkozódott Anna dühösen és kiment a folyosóra. Muszáj volt egy kis friss levegőt szívnia.....Lassan mélyeket lélegzett .....próbált ellazulni, tudta hogy az Ő állapotában mennyire kell vigyázni az izgalmakkal....

- Kész vagyok! Akkor....én elmentem,majd jövök.Szia!- búcsúzóul még megpuszilta a feleségét és rugalmas léptekkel végigment a folyosón, leszaladt a lépcsőn......aztán már csak a nehéz vaskapu csattanását lehetett hallani.

Anna ott állt egyedül a folyosón, vizsgálódva nézte a csillagokat....."Milyen messze vannak! De jó lenne most ott a semmiben...csak lebegni, nem gondolni erre a szörnyű helyzetre, nem gondolni semmire" .....Aztán lenézett. Az udvarra." Egyszerű az egész, csak egy lépés.....és minden gond megszűnik......talán ez a megoldás....Úgysincs semmim....elvesztettem a lányom, most a férjem.....mindennek vége....nincs értelme az életemnek tovább!"

Hirtelen a baba rúgott egy erőteljeset :
- Anya én nem mentem el,én itt vagyok !