Megosztani?!

Vasárnap délután volt. A kilencgyermekes család vendéget várt, az anya édesanyját. Minden hónapban meglátogatta őket, s néhány napot náluk maradt.

A nagymamának nehéz természete volt. Mivel már évek óta egyedül élt, nem tudott alkalmazkodni. Nagyon idegesítette őt a kilenc gyerek, nem szokott ehhez hozzá, mert neki csak egy született. Mindig emlegette a lányának, ő milyen jó gyermek volt, pedig ő csak arra emlékezett, hogy egész gyermekkorában szidták a szülei és azt sugalmazták neki, kortársai szebbek és jobbak mint ő.

Bár a mama nehezen viselte el az unokákat, kötelességének érezte, hogy rendszeresen látogassa őket. Mindig felpakolva jött, hozott rengeteg ennivalót és ruhákat. Alig bírta el a csomagokat most is. Leült, mindenkinek átadta az ajándékait. Ez úgy egy órába telt, majd kicsit lefeküdt pihenni és beszélgetni a gyerekekkel. Ekkor csengettek. A szomszéd kislány jött át. Ő egyke volt, beteg édesanyja egyedül nevelte. Ilyenkor délután az anyja lepihent egy kicsit, mert a gyógyszerek miatt szüksége volt egy kis szundikálásra, és örült, hogy a lánya ilyenkor átmegy játszani. A családnak meg igazán mindegy volt, hogy kilenc vagy tíz gyerek van éppen otthon.

A nagymama nem szerette a látogatókat. Sokszor elmesélte, hogy ők hatan voltak testvérek, és az édesanyja azt mondta mindig, hogy nem jöhetnek át a barátok, vannak a gyerekek elegen, játsszanak egymással. Ők se mehettek sehova. Ha meglátogatták vasárnaponként a nagymamájukat, semmit nem volt szabad elfogadniuk, azt kellett mondaniuk, hogy köszönik, de éppen akkor laktak jól, mielőtt elindultak. Ezt lánya sosem értette, miért kellett így csinálni, nagyon furcsállta. Ő mindig megkínálta a kis barátokat azzal, ami éppen otthon volt: vajas vagy lekváros kenyérrel, gyümölccsel, keksszel.

A gyerekek most is játszás közben kisettenkedtek a konyhába, elővették a nagyi által hozott almát, falatozni kezdtek, a kislánynak is adtak belőle. Aztán valamiért beszaladtak a konyhába. Közben a mama kiment, kidobta a csutkákat, és a maradék almát a konyhaszekrény felső polcára rakta. Közben kivette a hűtőből a parizert, és a gyümölcs mellé tette, nehogy a kicsiknek abból is eszükbe jusson adni. Ő az unokáinak vette az ételt a kis nyugdíjából, nem ennek az idegen kislánynak. Neki adjon otthon az anyja! Az egyik gyermek kijött, és ezt meg is mondta neki.

Nemsokára a többiek is kiszaladtak,és keresték az almát. Mire a kicsi ezt válaszolta:
- A mama eldugta, és csak akkor ehetünk belőle, ha Pannika elmegy!