Csillának, aki el sem olvasta
Megrekedt madársikoly Egy szál holdfényben haldoklik az utcai nyomor, és tüdőbeteg köhögése kopott falakon visszhangzik a leomlott ablak-falakon, vakablakokon és macskák eltört hegedűjén, szeméttelepek tetején, a lázas gyermekbeteg-ágyon, átsüt a csöveken és a lázon, az üresen füstölgő megrekedt gyárkéményekben is ő lakik, egyedül nézi a nyomott csendben a vak világot, a köveken kopogó esernyővéget és egy cigarettacsikket, ahogy felfújja egy kissé a szél és egy új utcát remél- ahol másképp halnak az emberek, és más holdfény süt a halott testekre. Gondolkodik, s közben lassan lopakodik az este. |