Égen gomolygó felhő vagyok,
Kék égen tovább suhanó sóhaj vagyok,
Felkúszok minden hová,és onnan betakarom,
Szétterülve égi nyughelyed mutatom.
Fütyülő szelek szárnyán utazom,
Oda ahol nem találják bánatom.
Azt akarom,hogy lássák mosolyom,
Azt a széleset, azt a bolodogat.
Hisz én is látok fentről mindent,
Messziről vonalakat,pontokat,
Hisz én is hallok hangokat,
Messziről zajt,zűrzavart,zengő dallamokat.
Látok szivárványt, szép színűt,
Fekete,fehér,szürkét.
Felhő takarja szemérem kendőként arcomat,
Vagy épp mosolyt ábrázoló napokat,
Tereket körbecsengő kacagó hangokat.
Keveset kértem tőled élet,de te
Többel és még többel adtál kevesebbet.
De én nem búsulok, csak néha elkap a vágy,
A hiány.
Ott az űr bennem, vagy a bolygók Napja,
Felhőkkel körös-körül eltakarva.
Sendiert