egy másik régi iromány...

Keressétek csak...

Keressétek azt a közhellyé taposott

halkszavú árva csengőt (akin munkámmal

most én is nagyot taposok), de én

a magamét, már messze loptam tőletek,

mert félek, s féltem őt is:

Ti nem azok vagytok akiket én keresek!

Magatokat fától-fáig lopva, ijedt gyerekként

hallgatóztok, így keresitek a csengő hangját,

de hiába lopóztok, én látom:

Ti nem vagytok gyerekek, és ezen a nagy világon

csak három szót nem ismertek:

Hit, Remény és Szeretet!

Ti nem vagytok gyerekek, engem pedig

lenéztek, szégyltek, megvettek, mert fától-fáig

nem a hangot, de a csengőt keresem, és nem

szégyelem, hogy van hitem, és van reményem és, hogy

nekem nem kell lopni az életem!

Ti nem vagytok gyerekek, mégis a csengő után

lopva jártok, fától-fáig átbujkáltok, ne lássa senki lelketek...

mert szégyelitek, hogy volt bennetek:

Hit, Remény és Szeretet!

Ti nem vagytok gyerekek, hát végre megérthetnétek:

Az én csengőmhöz nem juthattok, nem a tiétek, hát ne lessétek.

Elvinni ne akarjátok, nem segít sem szép szó sem átok, én 

lenyeltem a csengőmet, mikor ti a csengők hangját

elfolytani akartátok!

Én lenyeltem a csengőmet, hát most belőlem szól a hangja,

minden kihallszó csengőszónak három apró szó a magja:

A Hit, A Remény és...

... és A Szeretet?

Amennyire engeditek annyira szeretek!