Halkan duruzsol a motor. A kocsi ablakát csak résnyire húzta le, mert nem akarta, hogy a kinti forróság rátelepedjen.
Nagyon rég volt, hogy otthonról valaki kedvéért eljött volna. De a gyermekkori barátnője hívását már nem utasította vissza.Meg számára is egy kis kimozdulás lehet, hogy jót is tesz.Már lassan egy éve, hogy a férje váratlanul meghalt. Hiába könyörgött neki, ne akarjon mindent egy év alatt megszereni, nem minden a pénz, de hiába.
Hiányát még a mai napig nem tudta feldolgozni.
A kórház ahol dolgozik, már nagyon várja vissza.Szerinte is itt az ideje, hogy dolgozni menjen.
Ezt az utat is ezért választotta, hogy újra szokja társaságot .
Legútobb amikor erre járt, még a férjével jött.
Először van, hogy nem feketébe öltözöt. Fehér nadrág világos kék blúz. A szőke haját hátul feltűzte.Az arcát néhány szeplő tette bájossá.Nem hitte el senkinek azt, hogy még ez is jól áll neki.
Nem volt feltünő jelenség, de volt valami benne, ami arra kényszerítette az embert, hogy rá figyeljen.
Sok barátja volt és ezért tudott talpon maradni nagyon sokat segítettek neki,nem hagyták magára.
Figyeli a tájat gyönyörködik benne.
Delelő gulya jólakottan pihen, amott egy gólya féllábon állva erőt gyűjt, mert tova szállna.
Szikrázóan sűt a nap.Sehol egy felhő, csak néha egy-egy szellő fut a mezőn keresztűl.
És akkor meglátja.
A vándor botjára támaszkodva meg-meg áll egy pillanatra.
Fáradtan vonszolja magát, mint aki nehéz terhet cipel.
Háta meghajolva, fejét leszegve halad.
Néha néha feltekint, szemét az égre emeli, segítséget csak onnan remél. Ha egy pár felhő összeölelkezve lenézne és megsajnálná és a fájdalom könnyeit a földre hullajtaná.
Csak annyit, amivel szomját olthatná és felhevűlt testét hűsítené.
De sehol egy felhő és egy árnyékot adó fa sincs a közelben.
Most haladt el mellette.
Rá pillant, egy kis szánalom fut át rajta. Mi történt ezzel az emberrel, hogy ide jutott.?
És akkor megmagyarázhatatlan történt vele.Érzi és tudja vissza kell fordulnia.
Mi ez az érzés, miért kell vissza mennie. Nem tud rá választ.
Mint egy űzött vad fordul vissza.
A belső hangot nem tudja elhallgattatni és engedelmesen követi.
Amikor meglátja újból a férfi már egy útszéli kőre lepihent.
Meg áll mellette.
Nem tudja mit tesz csak a lábainak engedelmeskedik.
A vándor ruhája viseltes cipője kopott, hosszú út lehetett a háta mögött.Keze finom mozdulatokról árulkodik, amikor letörli homlokáról az izzadság cseppjeit.
Kezén megvillan a karika gyűrű.
Arca borostás, piszkos és megviselt.És akkor felnéz.Bár ne tette volna.Ebben a pillanatban azt érezte elveszett.
Mint villám úgy hasított bele a felismerés ezt az érzést nem szabad.Hogy lehet egy szembe ennyi fájdalom és szomorúság.Tudta az eddigi magabiztonsága oda veszett.
Dadogva és sután kérdezi
- Miben segíthetek?
Mintha a fájdalommal egy kis gúnyt látott volna felvillanni a férfi szemében.Ezt látta vagy csak a káprázott a szeme.
Már vissza akart menni a kocsihoz, mert a férfi még válaszra sem akarta méltatni és akkor megszólalt.
- Köszönöm Hölgyem én rajtam már nem tud segíteni, de ha van egy korty vize és egy falat harapni való azt megköszönném.
Nem tudta, hogy jutott el a kocsiig, még szerencse, hogy csomagolt egy keveset az útra.
Átadta a férfinak, majd sután álldogált még egy keveset, megfordult, hogy beül a kocsiba és elmegy.
De, mintha ólomból lennének a lábai alig akarnak engedelmeskedni.
Majd a férfi csendesen megszólalt.
- Köszönöm, hogy megosztotta velem az ebédét, és már nagyon szomjas is voltam.
- Nem akarja, hogy elvigyem kérdi a lány
- Egy motelnél kitehetem, vagy ha van címe, akkor oda is elvihetem.
- Igen az jó lenne, egy motel az megfelel válaszolt a férfi.
- Ha megteszi és nem riasztja el az öltözékem, akkor elfogadom a segítségét.
- Ha erre gondoltam volna akkor nem állok meg. Vetette oda sértődötten.
Nem tudja, miért válaszolt így már azon nyomban meg is bánta.
- Szeretnék bemutatkozni Tamás vagyok.
- Márti felelte a lány.
Elindultak a kocsi felé. A férfi egy pillanatra megtorpant, hogy beülhet ebben a ruhában, de ahogy rá pillantott a lányra tudta nem szabad meg se szólalnia.
És egy piciny mosoly suhant át az arcán.Nagyon régóta először.
Közben a kocsi belülről ontotta a meleget, annyira átforrosodott, hogy le kellett húzni az ablakot.
A szél hajukba kapott és vidáman játszott az elszabadult fürtökkel.
- Nem tudom, hogy miért állt meg, vagyis fordult vissza- törte meg a csendet a férfi.
A kérdés váratlanul érte a lányt. Mit mondjon, hazudjon, vagy mondja meg az igazat.
- Magam sem tudom, valami ezt sugalta, hogy meg kell állnom.
Soha ilyet még nem tettem.
- Látja ezzel én is így vagyok. Én sem ültem még be, egy idegen nő kocsijába.Nekem olyan érzésem van, hogy ismerem valahonnan, de lehet, hogy csak emlékeztet valakire- sóhajtott egy nagyot.
- És merre tart, hova megy egyedül?
- A barátnőm hívott meg hozzá igyekszem.Próbált könnyedén válaszolni.
Miért remeg a keze, és miért pirul el ha kérdést intéz hozzá a férfi.Igen, nagyon rég volt, hogy valaki ilyen hatást gyakorolt volna rá.
A férfi oldalt pillantott, és végigmérte a lányt.
Mit teszek villant át rajta. Hogy lehet az, hogy úgy tekintsek valakire, mint ahogy ezt már nagyon rég nem tettem.
Mit tett velem ez a lány?
Pedig nem is egy különleges szépség, de valami sugárzik belőle, ami megfog.
- Itt van a motel -risztja fel a férfit.
- Megérkeztünk.
- Márta, ha szabad igy hívnom köszönöm a segítségét és ha nem venné tolakodásnak meg adná a telefon számát. Nem fogom zaklatni De esetleg egy ebéd erejéig, ha egy városban leszünk akkor találkozhatnánk. -Istenem, milyen ostobán viselkedem morog magába.
- Igen persze -dadogva adja át.
- Majd egyszer persze. És felemeli a kezét és búcsút int Tamásnak
Folyt. |
