Csak el innen, minnél hamarabb, ez jár csak az eszébe és menekülésre fogta magát.Tudta, hogy elég ostobán viselkedett, de ez akkor a legjobb megoldásnak tünt.
Közben, mig így morfondírozott magában, meg is érkezett a barátnőjéhez, aki az ablakban állva várta.
Boldogan üdvözölték egymást.
- De jó, hogy itt vagy- fogadta Mártát a barátnője Judith.
- Igen ezzel én is így vagyok, mert elég kalandos volt az utam idáig.
- De előbb fürödj meg, harapj valamit és utána úgy is mesélned kell Magadról és az utadról is adta ki finoman az utasítást.
Márti megadóan engedett Judith erőszakosságának.
Tényleg jól esett egy kis frissítő zuhanyozás.Amikor már a kávét iszogatták a nappaliban, Judith nem akarta a barátnőjét noszogatni. Arra vált, hogy majd magától elkezdi.
- Mit szeretnél hallani. Azt tudod, hogy mostanáig, hogy éreztem magam, mert minden héten legalább egyszer beszéltünk telefonon.
- Talán ma, még nehezebb, mint tegnap volt.-és a szeme a távolba meredt.
- De mi történt, valami baj van, mesélj már, mondd mi bánt, kérlek.-szólt csendesen Judith.
És Márti elmondott mindent az egész történetett és a viselkedését sem hagyta ki.
- Tudod, az a legszörnyűbb, hogy valahol jól is esett, de közben meg rettenetesen éreztem magam.
- Lelkiismeret furdalásom van azért, mert megdobogtatta a szívemet- szinte magahoz intézte a szavakat.
- Akkor, most, pihenünk egy kicsit és holnap tiszta fejjel újból átbeszéljük -szólt a barátnőjéhez Judith.
Megmutatta szobát, ahol álomra hajthatja a fejét.Megpróbált elaludni, de csak forgolodott.Tamás járt az eszébe és ,hogy milyen ostobán is vált el Tőle.
Biztosan már el is dobta a cetlit amire felírta a telefon számát.
Behunyta a szemét és Tamás meleg barna szeme mosolygott rá.
Elképzelte ahogy a kezével a nyakából elsimítja a kusza fürtöket. Szinte felforrósodott a teste még a gondolatra is.
Milyen régen is volt amikor, férfi hozzá ért, és lágyan végig simított a kezével.
De rögtön el is fogta a szégyen. Hogy tehette ezt, más férfiről álmodozni.
Majd hirtelen a férje arca jelent meg előtte.Újból elérzékenyűlt és csendesen sírdogálni kezdett.
Reggel, piros és duzzadt szemmel ébredt.A kávé már ott gőzőlgött az asztalon. A friss ropogós zsemle, vaj és felvágott mellett.
A kévéért nyúlt, mert anélkül nem tud rendesen felébredni.
Reggelizni nem szokott, de most egy kicsit biztosan enni kell.Sokat fogyott, de ez talán még az előnyére is vált.
- Márti gyere enni- szólt Judith.
- De csak a Te kedvedért adta meg magát.
A reggeli után rendbe tették a konyhát.Abban állapodtak meg, hogy egy kicsit beszélgetnek, majd utána lemennek sétálni,.
- Sokat gondolkodtam az este, szólalt meg Judith. Roppant okos dolgokat nem tisztem mondani, mert csak Te érzed, azt én mint kivülálló nem ismerhetem.Csak annyit tennék hozzá a szívedre hallgass.
- Hidd el István is azt szeretné, hogy boldog legyél-most elöször ejtette ki a nevét Márti előtt. Fiatal vagy még ahhoz, hogy bezárkozz.Próbálj meg egy kicsit nyítottabban , bátrabban élni.
- Ne haragudj a fennkölt példa beszédemért.Igérem, többett nem fogok hangot adni a véleményemnek.
- Köszönöm Judith, hogy elmondtad, mire gondolsz és ha oda jutok, akkor igéynybe veszem a felajánlott segítségedett.De most tényleg nem tudom, mit fogok tenni.
Az éjszakai tévelygéséről nem beszélt.
Később elmentek sétálni. Majd délután visszaindult haza.
Tudta, érezte az egyedüllét most jobb lesz.Legalább tud álmodozni.
Megint Tamás jutott eszébe.Gyorsan elhesegette magától és arra gondolt, hogy holnap már munkába kell állni.Majdnem egy éve van itthon beteg szabadságon.Újra emberek közt, mosolyogni kell a betegekre. Biztos abban ,hogy a kollégák segíteni fognak.Mig ezen gondolkodott haza is érkezett. Újra itthon.Mennyire más itthon, mint Judithnál. Olyan hidegnek tünt minden, és rögtön magányosnak érezte magát.De valahol érezte, nem az a lány érkezett vissza, mint aki elment. Azt valahol ott hagyta az országúton.Valami megváltozott.
3.
Amikor Márta kitette Tamást a Motelnál a férfi kivett egy szobát.Megfürdött a szobába kéretett valami vacsorát, majd lepihent.
Fel-fel villant egy két kép a lányról.A szem olyan szép kék, mint a tenger, mély kék bár látta a haragos zöld színét is.De jó lett volna egy kicsit megsimogatni, és egy búcsú csókot lehelni a piciny formás szájára.De gyorsan másra kell gondolni, mert nem élheti bele magát.És akkor ismét bele hasított a fájdalom Eszébe jutott most is mint, mindennap a felesége és a kislánya tragikus autó balesete.Magát hibáztatja azért, mert egy orvosi konferencia miatt nem ment velük.Akkor vagy velük halt volna meg, vagy élnének Ők is. Nem tud ettől a gondolattól szabadulni.És vezeklés képpen neki indult gyalog arra a helyre ahol a baleset történt.
A kislánya nem rég múlt hároméves.A család volt a mindene .Értük élt és dolgozott.Halálukkal kettétört az ö élete is.
Már nem volt semmi értelme az életének.Elhanyagolta a munkáját és a külsejét is.Hiába próbáltak segíteni neki, senki segítségét nem fogadta el.Lassan a barátok is elmaradoztak mellőle.Elűldözte Őket.
De ez a lány, hogy is mutatkozott be Márta igen így hivják. De jó lenne vele találkozni.
Vágyott rá, arra, hogy ismét érezze parfűmje illatát, hallja a hangját és csak elég lenne ha mellette ülhetne ismét.
De mind ez csak álom.De valahol itt van a telefon száma.Majd a jővő héten felhívja. És csendesen elnyomta az álom.
Még álmában is dúltak a kételyek, de mintha valami változás történne.De, hogy mi is lehet ez, majd holnap megtudja talán.
Reggel kifizette a szobát és vonatra szállt, haza indult.Nem tudja mikor jött el otthonról és meddig volt távol, de már ez nem is foglalkoztatta.
Elhatározta vissza szerzi a régi barátait, munkahelyét. Talán van még valami remény, talán vár még rá valahol valaki.Talán az a szőke leány az országútról.
Haza érkezet.Belépve a lakásba nem sok jóra számíthatott.
Rendetlenség, mosatlan edények halmaza, por, piszok mindenütt.
Most jól fog esni egy kis testmozgás és gyorsan hozzá kezdett a rendcsináláshoz.Alig pár óra alatt, minden csillogott.
Megfürdőtt, átöltözött és elment a régi törzshelyükre vacsorázni.
A pincér a meglepetéstől majdnem elejtette a tálcát.
Régen látták ilyen rendesen felöltözve, megborotválkozva.
- Uram örölök, hogy újra üdvözölhetem, köszöntötte a pincér.
Az asztalhoz kisérte és felvette a rendelést.
Nem messze tőle a régi fönőke vacsorázott.Oda köszönt. Látta, hogy alig tudja Ő is a meglepetését elrejteni. Nem is sokáig váratott magára.
- Szervusz Tamás. Leülhetek egy pillanatra.-szólította meg.
- Természetesen és örülök, hogy látlak főnök.-Mi újság van bennt.
- Hiányzol, és remélem holnaptól vissza is tudsz jönni, szeretnénk ha ismét velünk dolgoznál.
- Már annyiszor üzentünk, kerestünk, de vagy nem válaszoltál vagy nem találtunk.De megint itt vagy és remélem most már sokáig itt leszel.
- Köszönöm, hogy gondoltatok rám és tudom, hogy nagyot hibáztam, de ha tudom jóvá teszem igérem.
- Azzal tudod jóvá tenni, ha segítel a csapatnak.
- Nem is mertem remélni, hogy azok után vissza vártok- szólt szomorúan Tamás.
- Akkor holnap reggel találkozunk - felelte a főorvos és felállt, mert meghozták a vacsorát.-És még jó étvágyat kivánt, majd vissza ment a saját asztalához.
Tamás vacsora után sétálva indult haza. Maga sem hitte el,hogy egy nap alatt változott meg megint az élete.
Találkozott valakivel talán egy angyal segít rajta. Inkább azt reméli, hogy egy igazi szöke leány van ilyen hatással rá.
Folyt
|
