Pogány táltos - idő mélyén,
Dalod még zeng, a szél fölött
Ígéreted messze illant,
Lelked utána költözött.
Dobolj táltos - idő mélyén,
Sötétben nyit a Nap kaput,
Szarvas vágtat éjnek-éjén,
Szeme mélyén:alagút!
Szemed mélyén mit rejtegetsz?
Testvér indulj az éjen át,
Lelked mögött, lelkem illan,
Érezd az ősök tavaszát!
Versenyre kelünk a széllel,
A regős ének messze száll,
Őt kergetjük tiszta szívvel,
Utunk végén táltos áll!
Visszaúton is vágtatunk,
Testvér, jövünk az éj mögött,
Fürge lábunk széllel nyargal,
Lelkünk szarvasnak öltözött.
Ha majd egyszer megérkezünk,
Az erdő szélén vadász áll,
Kezében fegyver a kereszt,
Szájában ima a halál!
Egy tó szélén apró szentély,
Néhány szobor, és semmi más
Szarvas agancs férfi fején
Éneke halott villanás.
Szobrok között asszony térdel,
Ő dúdolja a szél dalát,
Sámándobok messzi hangja
Őrzi egy élet hajnalát.
Hajnal után után jő' a reggel,
S gyerek dúdolja dalát,
Délben majd vadászni indul,
Keresni szarvas friss nyomát.
Csodás reggel, ködös alkony,
Egy igaz lélek messze jár,
Az asszonyra, szentély mélyén,
Egy újabb apró szobor vár.
|