Tegyük föl, Srác és Lány szereti egymást. Tegyük föl, jó ideje. És a dolog jól működik. Tegyük föl volt egy lendülete annak, ahogy egymásba szerettek és közös fedél alá hozták a koszos zoknit, az étkészletet, meg a női pipere dolgokat. Aztán jött a fejbekötősdi – „Leszel?Leszek!” -, ami hasonló svunggal repült keresztül Nagybetűs Élet bácsin, akárcsak a családtervezés gondolata.
Tegyük föl. Srác és Lány tutira akar menni. Nőgyógyászhoz mennek, hogy minden úgy van-e, ahogy. Persze Srác is ott van Lány oldalán. Egyfajta „Veled vagyok babám, ha gond lenne!”- típusú megjelenés ez, és még csak nem is karcolja meg az agykérgét, hogy esetleg majd valamifajta megmérettetésen neki is be kell majd bizonyítania, hogy legény ám a gáton. Lány bazsalyogva dugja ki fejét a nőgyógy rendelőjéből. „Minden rendben van?” – kérdezi Mitsemsejtő Srác. „Neked is vizsgálatra kell menni!” - a válasz.
Tegyük föl. Srác belegondol. Vérvételen túlra. Meddig juthat még el a kivizsgálás izé, vagyis hol a határ? És van-e határ egyáltalán? Persze, hogy nincs. Persze, hogy mindent be(le) kell adni. Cuccot. Férfiasság izét. Az emberi élet egyik alkotófelét. Hude kínos. Hude „hogy van ez egyáltalán?”. Illetődött Srác telefont ragad. Az információt ezekben a percekben aranyban mérik. Érdeklődik a teendő után, hogy mi a lebonyolítás módja. Mondják neki, hogy meg kell jelenni úgy 8 és 8. 30 között, és üvegcsébe kell bizonyítani. Nyuszi Srác pulzusa mérhetetlen magasságokba emelkedik. Mer’hát ilyet még nem. És egyáltalán! No, mivel látta a Felejtsd el Párizst – sokszor, nagyon sokszor -, előtolakszik az ötlettel – mert fogalma sincs arról, milyen körülmények közt kellene bizonyítani a klinikán -, mi lenne, akkor, ha otthon zongorázná le az eseményt. Mégiscsak a hazai pálya előnye. Mégiscsak tudja, honnan kell kiindulni. Klinikás Nővér a vonal túloldaláról morcoskodik kicsit, de Potens Srác meggyőzi, hogy biciklivel úgy három, három és fél perc alatt ér háztól házig. Engedékeny Nővér virtuálisan bólint, majd hasznos információkkal látja el az Izgatott Férfiembert: 1. Öt napig nincs szex (és egyéb játékok) 2. A matériát szobahőmérsékleten kell tartani az „utazás” időszaka alatt.
Menni fog ez, menni fog!
Tegyük föl! Böjt van. Elvonásos-Megvonásos-Falatkaparós. Meg cidri is van. Picit szürreál. Pedig a szó szoros értelmében Természetes. De, hogy a szóban forgó fickót ne hozzuk még nagyobb zavarba, átívelünk azon része felett, ami arról mesélne milyen is egy ilyen műanyagdobozos hercehurca, reggel fél nyolckor, szorongással a gyomorszáj tájékán. Túl vagyunk rajta, és ez a lényeg. Kisokos Főhősünk kiterveli, hogy téli sállal le lehet hőszigetelni Kékes Műanyagdobozt. És vala. Csomag kabátzsebbe csúszik, kabát embertestre, kerékpár téli vackából kibújik. Nagyon lapos kerékkel. Le van tojva. Most cél van, meg eszköz. Meg gondolatok Billy Crystal körül, aki ugye végül is rendőri külön kísérettel vitte be a cuccot. Nem túl sok az esély. A Főhős erős tempóval indít, de a második sarok után rájön, hogy tavasz óta nem foglalkozott ezzel a sportággal Ahogy másmilyennel sem. Fújtat a főhős, fújtat. A táv felénél már feladta volna, de a projekt szelleme és komolysága, kitartásra ösztönzi. Klinika előtt bolyongás. Nyilak, feliratok nem egyértelműek. Meg, valami ambuláns lapot is kell kérni. Ambulánslap osztás a büfében. Nem vicc, Srác mondta. Meg azt is, hogy hárman vannak előtte. Csigalassúak. Pedig Főhős, a drága most az idővel harcol. Aztán soron van. Adatok, izék, amik ilyenkor. Persze tájékozódik merre van a találkahely, az andrológia (értsd: férfigyógyászat). „Folyosón ki, negyedik ajtó balra.”
Folyosó horror. Emberzuhatag. Lányok pocakkal. Aggódó apukák. Már megszületett kistestvérek. Egyszóval bazár. Menyezett nincs, csak Brazilos csövek, meg leprás falak. Srác jól döntött, hogy otthon. Jól döntött. Célajtó előtt 15 fős tömeg pankrátorkodik. Nővér éppen kilép. Főhős lecsap. Nagyon sürgős neki. Főhős: „Csókolom, néhány nappal ezelőtt beszéltünk!” Nővér: „Milyen ügyben?” Főhős: (lazára veszi) „Hozott anyag?” Nővér: (kimért) „Ezt hogy érti?” Főhős: „ Szeretnék LEADNI valamit!” Nővér: „Értem! Na adja!”
Persze mostanra már az egész folyosó felsorakozott. Még az eddig bömbölő félévesek is feszülten figyelnek. Síri a csönd. Nincs mese. Elő kell varázsolni a kabátzsebből, aztán el innen, el innen. Vizsgálandó Dobozkának viszont túl sok lett a sálból és a kerékpározás gyötrelmeiből, és szó szerint beragadt a kabát jobboldali vájatába. Ennél cikibb már nem jöhet. Gondolja Főhős, miközben lelki és fizikai megpróbáltatásoknak teszi ki magát. „Na adja már!” – jön a felszólítás. A csomag meg tojik jönni. „Próbálkozzon még egy kicsit! Addig foglalkozom a többiekkel!” Többiek nevetnek. Van min. Persze Főhős Srác ezt pillanatnyilag egészen más aspektusból szemléli.
Tegyük föl, hogy nagy nehezen, de a sállal-bélelt doboz megadja magát. A közönség ovációban tör ki. Persze nincs vége. Persze magát a sálat is le kell göngyölni. Kurvahosszú. Kinek van ekkora nyaka? A tömeg fokozatosan tombol. Időnként „hát ezt nem hiszem el”- típusú röhögéssel ajándékozza meg Főhőst, aki időközben elővarázsolta a dobozt. Persze valahogy át kellene adni. Lassított felvétel. Ilyen nincs is. Pulzus helyett, már csak egy folyamatos búgást lehet hallani. Nővér megkegyelmez. Kitépi srác kezéből az anyagot, és felszólítja, hogy várja meg az eredményt. Itt. És most. A csőcselék kellős közepén. Ami előtt már számtalanszor megsemmisült az utóbbi két percben. Kis szerencsével még a bulvársajtó is a vállára veszi, a megfáradt vándort. Mert ki van. Nagyon ki van.
Aztán jön a hab a tortára. Miután Főhős kivárja sorát, és eredményt kap, némi hormont írnak fel neki (biztonság kedve), amiért ugye patikában kell megjelenni, és patikus kegyeiért esengeni, hogy tudja majd elolvasni a macskakaparós orvosi vényt. De nem tudja. 1. számú gyógyszertáros (galériára kiabál): „Olga! Mi az, hogy Provion?” 2. számú gyógyszertáros: (lekiabál) „Nem tudom!” 1. számú gyógyszertáros: (Főhőshöz fordul) „Ki írta ezt föl?” Főhős: „Andrológus.” 1. számú gyógyszertáros: „Olga! Andrológus írta föl” 2. számú gyógyszertáros (rájön) „Ja! Akkor az a Proviron! Az férfihormon!” 1. számú gyógyszertáros: (mindenkinek, hogy jól hallja) „Akkor az férfihormon!”
Főhős nem akarja, hogy tovább feszegessünk. Elege van, és kissé meg is van semmisülve. Legutóbb a tévé előtt látták.
Woody Allen – filmek voltak elé kiterítve.
|