Ezüst Hold, az éjbe mártva,
Néhány csillag, lelkem vágya:
Szél repítsen fagyott éjbe,
Időn túli messzeségbe!
Tűz fölé tartom a dobom,
Lovam, parázzsal etetem,
Hadd röpítsen: mint gondolat,
Víjjogásom a kengyelem!
Nappalra váltom az éjjelt,
Az érkezésem hajnalán,
Ezüst Holdat. Arany Napra,
S fölsikolt a túlvilág!
Paripám a húsba tipor,
S fokosom a csontba vág,
Mielőtt jönne az éjjel:
Sárkány érzi alkonyát!
Lovam nélkül megyek vissza,
A dobom közben kiszakadt,
Lelkem csak bolyong nélküle,
Halált igér az alkonyat!
|