Tűz mögé rejtem a testem,

Lelkem úgyis örök marad,

Szememben, ha elrejtőzöm,

Már nem láthatod vágyamat!

Nem várom, hogy utánam jöjj,

Tudom utam merre vezet,

Ősi dallam, halk sirató

Kísérje majd el lelkemet!

Egyszer majd ha visszatérek,

Füledbe súgom: Szeretlek!

Kérdőn nézel majd az égre,

A csillagok miért nevetnek?

Ott leszek majd én is köztük,

De én csak csendben mosolygok,

Egy váratlan pillanatban

Lábad elé pottyanok.