RONGYBABA

avagy:

SEPRŐ ÉS GLÓRIA

Jöjj s adj meleget, adj fényt,

mert elkeserít

a fáradt

őszbe-szomorodás...

Jöjj s dönts emlékeket,

szerelmek

makacs

márványszobrait

rombold le!

Jöjj, emelj magasra,

mert hív a távoli ég hona,

hova együtt szállhatunk fel.

Néz, az álmaim felé, ha egyedül

röpködök, nincs kire néznem, s

visszanézek

újra meg újra a földre,

és lezuhanok,

mert kapaszkodó korlát nincsen!

Jöjj, adj szárnyakat, mert

túlzottan ember vagyok,

ám saslelket adott a Sors,

hát elkívánkozom...

Jöjj, meséld a kék eget,

szellemed májusi fényét szórd felém,

küzdj meg a bús

szeptemberi remegéssel értem,

űzd el az elmúlás sápadt árnyait:

őszi félelmeimet!

Jöjj, te légy a testőröm,

uram és példaképem,

szólíts meg, kérdezz meg,

kérdezd meg tőlem, hogy fáj-e még

az, ami hozzád vezetett!

Hagyj engem sírni, de

Törölgesd könnyeim,

mosolyod ad reményt,

tépheted hajamat irányítva engem

ha vállalsz és elfogadsz annak, aki

vagyok!

Hozz le magadnak engem a

rejtve-gomolygó szelek füstmagasából,

nézz meg és láss meg így

önmagamszínűen,

tarts meg a Szeretet

nyugalomöblében, s cserébe -

no lásd, milyen rossz vagyok

depressziómat tálalom elébed,

mert mindaz, mit adhatok,

csupán csak én, én, én,

és a gyermekem.

Láss meg engem

bűneimben, láss

gátlásaimban,

láss gonoszságon át s

gyöngeségek közt, mert mindez

vagyok,

plusz még amit nem mondtam el:

tűz vagyok és víz vagyok,

láng és hamu vagyok,

fehér s fekete egyidőben,

ég madara, föld kutyája,

menny és pokol

alkalmi vendége,

tündérlelkű veréb,

koronás boszorka -

ember legyen a talpán,

aki így elfogad!

Láss meg sokoldalúnak szivárványfényben,

fordíts a magad varázstükrébe,

s amit egy magamfajta

bolondos rongybaba csak rád

testálhat, cserébe mindazt

megkaphatod,

nyakadba kincseket akasztok,

lásd, mi mindent adhatok:

engem-magamat,

e verset a többivel,

no és a gyermekem!

_________________________

 - Érdliget, 1981 szeptemberében -