Leírni, mit szeretnék, szinte lehetetlen,
A szív, az ész, a száj, mind-mind tehetetlen.
Feladod sorban az éltető reményed,
Nem látod a Napot, csak sötét felhőket.

Tested ezer kín járja át, szörnyű fájdalom,
Nincsen rá orvosság, nincs  fölötte hatalom,
Megváltásként várod sokszor, hogy jöjjön a halál,
Kimerült tested végre nyugtot talál.

Pedig annyi  mindent szeretnél még tenni,
Hiú ábrándok, hisz fel sem tudsz már kelni.
Már csak a múltban élsz, csak visszaemlékezel,
Jelenben, jövőben te már nem létezel.

Néhány hű barátod, még bíztat, még  éltet,
Szeretne mindenképp visszahozni téged.
És mert rokonaidat is nagyon szereted,
Próbálsz játszani egy mosolygós szerepet.

De szádon ijeszően eltorzul a mosoly,
Benned élesen feljajdul egy sikoly,
Kéred az Istent, hogy kegyelmezzen neked,
Hogy még kicsi, egy kicsi erőd legyen.