EZ A MI NAPUNK
Ez a nap a mi napunk, azt hiszem
Fogom hát, és magunkkal viszem
Ragyogjon nekünk, ha jön a sötét
Ránk terítve ócska köntösét
Szép séta lesz, az utolsó talán
Andalogjunk át az éjszakán
És lopózzunk be lassan az őszbe
Hajnali fényben kergetőzve
Míg egy távoli, nyugalmas réten
Boruljunk össze nagy fehéren
Ez a nap a mi napunk, azt hiszem
Fogom hát, és magunkkal viszem
A BOLHA NEM ALSZIK EGYEDÜL
Kis álmokból összerakva
születik egy új regény.
Megjósolta rég a kártya:
párra lelt az agglegény.
Szobája meleg, szíve ég,
kertje virággal tele.
Ágya-dísze, édes asszony,
végre ott lakik vele.
KIS SZÍVEM BOLDOG EGY KICSIT
Kis tél után kis tavasz.
Kis kezemben kis virág
neked.
Kis szívem boldog egy kicsit.
Ma végre sétálok
veled.
BOCSÁSS MEG!
Bocsáss meg, kicsim, hogy folyton rád
Gondolok minden nő ölében,
De a percek, míg veled voltam
Megtüzesítették a vérem,
Mintha jó bor izzított volna.
És ez az a tűz, ami lobban
Titkos gerjedelemben, csókos
Szóban, megvadult ágyékomban.
Enyém maradtál gyönyörömben,
S mintha nászom élném véled,
Vonagló testet úgy ölelek,
Mint valamikor régen téged.
|
