Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Ének a nagyanyámról Ideje:: 03-21-2005 @ 05:54 pm |
|
|
|
|
Ha gazdagnak, ha szegénynek de embernek születtem. Tudom még a verset: "magyar nótát dalolt a dajka felettem" ezt tanította nekem a nagyanyám, "magyarul tanított meg imádkozni anyám" Már nincs nagyanyám. Két hete temettük. Ha fánkot ígért, csak a kedvét lestük. Hirtelen asszony volt, úgy emlékszem én, tőle tanultam kártyázni még, ő tologatta a babakocsimat is, ő szidott, ha szöktem, ebédet adott, ha iskolából jöttem, kötött csak nekem rózsaszín pulcsikat sütött nekem farsangra tortákat, tőle tanultam meg várni még és hinni az embert, ha nem értenék, tisztelni azt is, aki már nincs azt, hogy az emlék mekkora kincs. Ha tüdőgyulladásban otthon feküdtem ő volt aki, csendben tett-vett mellettem, s halottak napjára már én kötök koszorút ahogy tőle tanultam, csak neki, teszek bele tobozt, mert úgy szereti s nem jöhet hozzám, ha majd férjhez megyek ebédre egy hétig, megnézni, mit adok a férjemnek enni... Nincs már... Hogy van a régi vers? "Ezt a diófát nagyapám ültette, árnyékába nem ült, gyümölcsét nem ette, nem magáért, másért cselekedte, unokái áldják emlékét érette." Nekem nincs diófám tőled, mama... Csak emlékek, csonthéjba zárva az én csontom a tied, a véred az enyém is, itt maradsz velem, ha elmentél is, és tudom ott vagy, ahova vágytál, a szüleid mellé temetve, mert mindig arra vártál, hogy egyszer még találkozol velük, nyugodj békében, s tudd a halálod, összehozta az egész családot, bár tudjuk meg sem érdemlik az egészet, nevetnél te is, ha látnád a színészek, se játszatnák jobban a kedvességet, és zserbót is sütöttem, tőled tudom azt is, hogy a villával meg szúrni a tésztát... Annyi mindent kellene rólad írnom, végre sírnom kellene, mert meghaltál, de nem tudok, csak mosolygok, mert itt vagy velem most is, ahogy mindig ott is voltál, ahogy mindig ottmaradsz. Mama...
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-21-2005 @ 05:54 pm
Hozzászóló: Lev (Ideje: 03-21-2005 @ 05:59 pm) Comment: sírtam most helyetted én... meg aztán mosolyogtam is veled... Lev:) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Myra (Ideje: 03-21-2005 @ 06:08 pm) Comment: Őszinte részvétem. Az én nagyim 2,5 éve szinte a karjaim között halt meg :( Ha emlékét megőrzöd, életed végéig melletted lehet. Szeretettel: Myra |
|
|
|
|
Hozzászóló: ukume (Ideje: 03-21-2005 @ 06:50 pm) Comment: tudod, azt mondják az unokák és a nagyszülők között mindig van egy titkos kapcsolat, ami még a szülő gyerek köteléknél is erősebb... én is így hiszem:) és kívánok neked könnyeket, és nagyiszagú emlékeket... |
|
|
|
|
Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 03-21-2005 @ 09:47 pm) Comment: Szia!:) Tudod, nekem nem volt nagyim, sajnos, de ahogy olvastam a versed, ideképzeltem magam mellé a Nagyid, a nótáját, az illatát, a zserbóját, a hangulatát ... jó volt! Köszönöm! ... :) |
|
|
|
|
Hozzászóló: haramia (Ideje: 04-05-2005 @ 01:22 am) Comment: nemtudom megfogalmazni, hogymennyire jól sikerült (pedig ez ritka) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Samakh (Ideje: 04-19-2005 @ 09:05 pm) Comment: Megsírattam a versed... Köszönöm... |
|
|
|
|
|