Tavasz volt az egész:gyermeknek lenni. Tavasz-dalt kacagott a nyár és a tél, A tavasszal fecsegett az ezerszínű ősz is Ahogy hullt a fákról sok bíborszín levél.
Akkoriban még mese volt a nyár Mély arany-színben mosolygott a tó. S a langyos esti szellő úgy ölelt Körül,mint mézízű,csendes altató.
Az őszi vihar is játék volt csupán, A széllel együtt szaladt a lelkünk, És akárhogyan süvített a szél, zajába édes dallamot leheltünk.
Télen sétáltunk az ezüstszínű utcán, Nyakunkba hullot a hó, a hófehér, De elolvadt lassan és sár maradt belőle... Ezt tapossuk most, hogy elköszönt a tél...
S ha jönne is újra,nem kell a nyár, Lelkem az édes tegnapban időz. A jövő tegnapja nem idéz már szépet A nyár,a tavasz is csupa ködös ősz... |