...fáradt vagyok, alig van erőm bármihez is, ilyenkor szinte kúsznék az ágyba, és nagyon érzéki tudnék lenni...forró, odaadó, gyengéd...de csak ez a nedves, szakadatlan érzés az enyém...lázasan vágyom ebben a kényes állapotban az ölelésedre, hogy itt legyél velem az ágyamban, most, azonnal...jelen pillanatban egyetlen könnyű nyögéssel fogadnálak magamba, nagyon szeretném érezni milyen...egyszerűen csak az öledben, veled a testemben érezném jól magam...még ringani sem kellene, csak feszítsen, mert arra a csúszós, kéjes forróságra áhítozom, vérbő életjelre ott benn, magamban, hiszen tőled eredne...ájulnék, átjár a vágy, melleim érintést remélnek, remegek, ha közelemben vagy...azt tehetnél velem, ha jó, amit csak akarsz...részeg vagyok a meg-megújuló vágyakozástól...önkívületben vetkőznék meztelenre, minden porcikám éhesen lesne jóízű tenyeredre...férfisúlyod nehezedne rám...szép lennél tűzben, mereven...szétnyíló térdeim közt fölém hajolnál, kezembe lopnám, magamhoz édesgetném, el-elrejteném...laktató játék kezdődne közte és köztem, minden mozdulatban vibrálna a készség...most úgy érzem, sosem lenne belőled elég, képtelen lennék betelni veled, nem unnám el perceit a létezésnek...szorongató gyengeség ágyba taszít, eldőlnék a hóba is, hogy sírjak egy kicsit...már ismerlek, s folyton vágylak, az érintésed hatalmával elmém börtönébe zártál, zsarnok vagy...akkor is rád gondolok, ha nem akarok... |