A férfi az ágyban feküdt. Az éjjeli szekrényen hatalmas halom használt papírzsebkendő volt. Egy zacskóból kivett egy újat, nagyot trombitálva kifújta az orrát és a többi mellé tette.
- Jaj! - nyögött. - Ez a nátha borzasztó! Még egy ilyen betegség nincs! Kapar a torkom, könnyezik a szemem, állandóan fújom az orrom, rettenetes. Margitkám! Margitkám! Gyere már!
Az asszony a konyhából kiabált:
- Mi az?
- Van az a por a gyógyszertárban, amit meleg vízben kell feloldani, az szokott ilyenkor segíteni, vehetnél. Úgyis mész a boltba, nem? Te könnyen szaladsz, én meg itt fekszem betegen. Hozhatnál pár citromot is a zöldségesből!
- Jó, mindjárt! Van lázad?
- Csak 36,9-et mutat! Biztos rossz a lázmérő. Én úgy érzem, mintha lázam lenne.
- Jól van, apukám, csak feküdj, mindjárt elmosogatok, aztán megyek.
- De siess! Nagyon kellene már az a gyógyszer! Addig alszom egy kicsit.
A felesége végzett a házimunkával. Egy nylonszatyrot a zsebébe tett, kinyitotta az ajtót, rátámaszkodott a járókeretre és elindult.
|
