Falevél a szélben
Emlékezzünk csak a szépre,
Gondolja a napra, a kék égre.
De ez nekem sajnos nem megy,
Egymás után szakad sok seb.
Gyakran tör rám ez az érzés,
Miért van ez az a kérdés.
Egyszer szállok fel az égbe,
Máskor zuhanok le a mélybe.
Vadász vagyok, vagy áldozat,
Néha megváltás vagy kárhozat.
Én forgatom az egész földet,
De egy pillangótol is lehetek görnyedt.
Úgy hullámzok mint a tenger,
Ezt zavarosan vagy tiszta vízzel.
De folytatom, mert néha szállok,
Ebben benne van amire vágyok!
2005.03.26. |