Hófehér dobozka lapul
remegőn nyirkos kezemben,
ajándék, mit Tőled kaptam,
homályban rejlő sejtelem.

Mint egy izgatott kisgyerek,
várok a meglepetésre!
Szívemben öröm-érzéssel
megnézem s kibontom félve.

Pihe-puha finom érzet,
belül bársonyos tapintás,
gazdaggá tevő kincs helyett
is ezt választanám inkább!

Szemem nagyra kerekedik,
üres a hőn vágyott doboz...
Szám legörbülve, nem értem.
"Semmit" adtál, mi volt okod?

Elmerengek gondolkozva,
mi lehet e titok-sziget?
Mit kínálsz ily szokatlanul?
Mi most enyém, de még tied.

Világosság gyúl elmémben,
tiszta lelked adtad nekem!
Ezért nemes ajándékod
szivem legmélyére rejtem.

Nem hagyom,hogy megsérüljön,
vigyázok rá, óvom, féltem,
dédelgetem szeretettel.
Ily csodát nem is reméltem!

Halászoknak messzi földön
igazgyöngy a valós érték.
Nekem kincs a lelked, hisz'
"Mindent" adtál, "Semmit" kértél.

Mit adhatnék, minek örülsz,
keressek fénylő csillagot?
Ha ez vágyad, tekints égre,
merd hinni és lásd, megkapod.