Fárasztó napja volt. A férjével az örökös viták, kitől már elhidegült. A munkahelyén a főnöke, kinek semmi nem elég jó. A tévében az a sok borzalom, egymást ölik az emberek, értetlenül. A szomszédok veszekedése, a gyerekek sírása áthallatszott a falakon keresztül...
Fülledt nyári este volt, gondolta, elmegy, hogy lelke megtalálja saját békéjét. Kocsiba ült, irány a közeli kihalt tisztás, ahol ilyenkor nem látni embereket. Ott majd elmerülhet gondolataiban. Idegesen vezetett, az utat is alig látta. De odaért.

Leült a padra, nézelődött. A távolban kutyák ugattak, de Ő farkasordításnak hallotta. Feszült volt, még mindíg. Miért nem tud megnyugodni? Kérdezte saját magától. Választ nem kapott. Csak merengett...

Pár perc múlva gondolt egyet és lefeküdt a fűbe. Kezét feje alá tette, s úgy nézte az eget. Fekete volt. Mint az Ő élete. Csak a gondok, a hajtás, az idegesség... 
Ekkor észrevette, mintha valami világítana az égbolton. Egy csillag volt az! Egyetlenegy, több nem volt. Csak nézte, s nem gondolt semmire. Meg akarta őrizni magának ezt a pillanatot.  Hosszú ideig bámulta mosolyogva, mikor is egy homályos arcot vélt felfedezni az égen. Talán csak a képzelete játszott vele, talán csak álmodta...mindegy. De abban a percben, mint derült égből a villámcsapás hasított belé a tudat, hogy van remény egy szebb, egy boldogabb, egy kiegyensúlyozottabb életre. Csak tennie kell érte! Igen, ott fenn, az a tündöklő csillag ma csak érte ragyog, és utat mutat neki.

Egy óra múlva felkelt a fűből, s hazahajtott autójával.
Aznap nem tudott aludni. Csak feküdt ágyában. A tiszta égbolt helyett csak a hófehér falat nézte, de a csillag ragyogását ott is látta.  Boldognak érezte magát. Tudta: most valami nagy dolog történt vele!

Másnap utánanézett a tudományos magyarázatnak: a csillagok  a galaxisokban lévő por- és gázfelhőkből alakulnak ki. Köztük csillagközti pornak nevezett apró részecskék elegye van. Ez néhol összesűrűsödhet, s hőmérséklet- és nyomásnövekedést idéz elő. Amikor a csillag belsejében a hőmérséklet eléri a 20 millió Kelvint, megindul a magfúzió és új csillag ragyog fel a Világegyetemben.

Azóta eltelt két év. Férjétől elvált, másik városba költözött, már megszokta s szereti új munkahelyét. S talán az az új munkatárs...aki alig pár napja került melléje...akivel olyan jól megérti magát...talán...

Neki is van már egy csillaga. Az ő élete egén ragyog a legszebb, legtündöklőbb, amit úgy hívnak: szeretet. Ez segíti életében, tőle kap új erőre, ha elfárad, tőle szép a saját kis világa. És tudja: még fényesebb lehet csillaga, ha másra is vetíti fényét. Mert az élet nem magányos börtön, hanem egy társas-játék.

/ Mondd, Te megtaláltad már a saját csillagodat? Ha igen, akkor vedd észre, hogy csak Érted ragyog, s vigyázz rá, őrizd fényét! Ha nem, keresd, és rá fogsz lelni. /