Meztelen talppal, barátkozom a tavasszal
Hűvös fűszál öleli lábujjaim, finom panasszal
Az éledő föld pora játszik és kísér utamon
Elkap, tapad, finoman bőrömre von, hagyom.
Kezemben könnyű cipőm, másikban Te magad
Séta a tavaszban, gáti ösvény, hol utunk halad
Lent az áradó Tisza, most szürke, mint a harag
Fent a tavaszi nap és a mosolygó napsugarak.
Meztelen talpam, naptól kövéredő fűpázsiton halad
Tisza parti lógó lombú fűzzön, halkan, új rügy fakad
Csókod íze és ölelő két karod, nyugalomba ringat
Túlparti fák lombja, a ringó széllel felénk bólintgat.
Kezemben kezed, testedhez lágyan testem tapad
Az erős sodrással lopott időnk is gyorsan szalad
Tavasz és Tisza, Te és Én, zajos, kísérő madárdallal
Egy rövid, órás séta, csak úgy........Meztelen talppal. |
