Miért most születtem? A számtalan csodát
Rég porrá lett lelkek tollából élni át?
Bár lettem volna Eumenes; saját
Szememmel láthatnám Nagy Sándor diadalát!
Vagy inkább lettem volna Dózsa oldalán paraszt,
Elesve a hitben: vérem szabadságot fakaszt.
De nem; kétségek közt élem napjaim.
Elbeszélik sorsom zavaros álmaim,
Vagy talán a választ csillagok közt lelem?
Célom ismeretlen - én nem ismerem.
Miért most születtem, s miért ide?
Céltalan létemtől Isten mit várhat?
Vagyok-e különb, mint oktalan állat,
Mi ostoba éltét azért éli le,
Hogy táplálja a vadászt, ki durva nyilát
Űzött, védtelen vad szívén üti át?
Legtitkosabb vágyam, bár lehettem volna ott,
Mikor a Teremtő világot alkotott.
Éter-tenger partján ültem volna én
- Őt figyelve - a semmi szigetén,
Bámulva örökké - nem látva többé mást,
Ó, csak életemben egyszer - az ősrobbanást.
S míg eközben élet új életet támaszt,
Kérdezném Őt, ki - hiszem - ismeri a választ:
Miért most születtem, s miért ide?
|