Az ember ha egyszer világra jő
– mert úgy akarja egy férfi egy nő –
benne rögtön a halál munkál
azaz dehogy csupáncsak szundikál
mikor felbőg ő már bóbiskol
mint gyertyaláng reszket pislákol
mert olyan neki az első lég-korty
mintha szemére szórnál hímport
ami nekünk az élet a szüntelen remegés
az neki röpke ebéd utáni szendergés
az ő álma van szörnyekkel tele
de ha ébred a mi főnk fájdul bele - -
s ekkor hűvös ujja homlokodon simít:
jól van csitt most aludj kicsit
én leszek most a te gyógyszered
ami rossz volt a múlt elfeledd
én gyorsan hatok csak a felét
bennem oldott állapotban van a nemlét.