A kulcscsomót elővette a zsebéből. 102-es, ez az.
- Hopp, az ajtóra az van írva, hogy ne zavarjanak - mondta magának félhangosan. Ekkor dördült a lövés. Megijedt. Egy pillanatig gondolkozott, aztán fogta a kulcsot, nagy levegőt vett, elfordította a zárban. Benyitott. Farkasszemet nézett a gyilkossal. Az megdöbbent, de gyorsan cselekedett - szívenlőtte a szobalányt.

A hangra a kolléganője odarohant a folyosó végéről. A gyilkos előtte gyorsan a liftbe szaladt, csak távolodó alakját láthatta. A nő ott feküdt a padlón, még hörgött egyet, ránézett a másik szobalányra, szeme lassan üvegessé vált.

A fiatal lány a recepcióra készült lesietni, de a portás már jött fel. Mögötte az igazgató. Hallottak mindent. A hallban egy televíziós forgatócsoport reklámfilmet készített, de a nagy mozgolódásra figyelmesek lettek. Kamerástul futottak fel ők is. Nagy sztori! - villant az agyukba, ahogy meglátták a vérbe fagyott szobalányt, mellette a hullát. Most kell cselekedni! Az operatőr elkezdte venni, ahogy a nő feküdt a földön, gondosan figyelmet fordítva felcsúszott szoknyájára, vérben ázó mellére. Kicsit félrelökdösött mindenkit az útból, hogy jobban sikerüljön a felvétel.

Ekkor szirénázást hallottak. Mentő vagy rendőrség lehetett. A két tévés rohant le, hogy felvegye a történteket. A lépcsőn a riporternő odaszólt kollégájának:
- Te, ne a TV 102-nek küldjük el, azok a múltkor se fizettek. A 103-as jó pénzt ad. Mit gondolsz? Néhány fotót is készíthetnél a Napi Bulvárnak!

Közben a szobalány férje és gyerekei is megérkeztek. A szálloda parkjában várakoztak, mint minden szombaton, ha az asszony volt szolgálatban. Ilyenkor együtt sétáltak ki a közeli játszótérre. Rögtön meglátták a csődületet.
- Jé, nénós autó! - örült meg az óvodás.
- Vajon mi történhetett? Rablás? - kérdezte félhangosan a férfi.

Ekkor ért oda hozzájuk a két tévés. A riporternő egyenesen az iskolás fiúnak szegezte a mikrofonját, és bűbájos mosollyal, negédesen kérdezte:
- Mi a véleményed a gyilkosságról? Feldolgoztad már édesanyád halálát?