Amikor még ereje volt a napnak
leültem a parkban egy padra,
s közben elnéztem az arra járókat
Egy öreg párra lettem figyelmes
Egymásba karolva lassan közeledtek,
majd kicsit tétován, mellém ültek.
Kicsit reszkető kézzel a zsebükben
meglapult maradék kenyér után
kutattak.
Szólni sem kellett a madarak rögtön
ott teremtek
Utána fáradtan kezüket ölükbe
ejtve pihentek.
Fehér hajukon megcsillanó nap a
lenge széllel bújocskát játszanak.
Lassan egymás kezéért nyúlnak
összekapaszkodva, apró léptekkel
hazaindulnak.
Még egy párszor látom Őket
Park elcsendesedett, birtokba
egy kis időre  a tél vette.
Amikor kidugta fejét az első hóvirág,
izgatottan várom, és lesem,hogy
öreg pár ismét itt legyen.
Szívem is bele remeg amikor látom,
az öreg társa már csak botja lett.
Egyedül érkezett.
Szétszórja a madaraknak szánt
eledelt.És mint akit űzne valami,
pihenés nélkül tovább megy.
Elhalad mellettem és hallom,
talán beszél valakihez?
Látod kedvesem eljöttem vissza ide,
ahogy megigértem neked.
És a fájdalom elő csal egy könycseppet.
Utána már csak a hajlott hátát látom.
Szinte érzem ez volt az utolsó üzenet.
Többet nem láttam az öreget.