Félve indult az iskolába aznap, hiszen egy ismeretlen város ismeretlen osztályközösségébe kellett beilleszkednie. Félt, hogy nem fogadják be, de a mellette ülő fiú egész nap nagyon kedves volt vele, így haza is együtt indultak.

Az uzsonnájukat nem ették meg, hanem vitték magukkal. Ő a sajátját belerakta a táskájába, gondolta, megosztja majd otthon kisebb testvéreivel a buktát és az iskolatejet, ilyesmit úgyse igen vettek. Újdonsült barátja produkálni akarta magát:
- Ide nézz! - kiabálta.
A tejet a földre tette, nagyot ugrott rá, csak úgy fröcskölt a lé mindenfelé. Jót nevetett saját szellemességén, majd beleharapott a buktába.
- A fenébe! Ez olyan száraz, alig van benne lekvár! - és elhajította.
A fiú bánatosan nézett utána.
- Micsoda pazarlás! - gondolta.
Majd megkérdezte:
- Nincs kedved feljönni hozzánk? Egy órát is maradhatsz, akkor kell mennem az öcsémért a bölcsődébe.

Felértek, kinyitották az ajtót és bementek. Udvarias akart lenni a kis vendégével, így megkérdezte:
- Nem vagy éhes, vagy szomjas? 
Kivette a konyhaszekrényből a kekszet és egy kis tálba öntött belőle, a zacskót szépen összehajtogatta, és visszatette a szekrénybe.
- Ezt meghagyom a testvéreimnek.
A tálat odaadta a barátjának, de az nem kért belőle.
- Pedig finom! Akkor inkább szörpöt kérsz? Anyukám csinálta!
Önteni akart, de nem kellett az sem.
- Gyere be a szobába gombfocizni! Nézd meg az új csapataimat! - kérte. A fiúnak ehhez sem volt kedve. Hamarosan el is köszönt. Arra gondolt, kis barátja biztos félénk egy kicsit, de majd legközelebb jobban érzi magát.

Másnap a nagyszünetben odament hozzá. Épp az osztálytársaival beszélgetett. Mikor meglátta, rámutatott, majd nagyot nevetett:
- Képzeljétek, tegnap voltam náluk! Valami zavaros lével kínált, ők ezt isszák, meg ócska keksszel. Meg valami gagyi játékot akart játszani, amit a dedósok szoktak. Otthon meg csicskáztatják, neki kell a bölcsibe járnia a testvéréért!

Mindenki nevetett, ő pedig csendben eloldalgott. Azon gondolkozott, mit is rontott el. Hiszen ő otthon azt tanulta, vendégszeretőnek kell lennie és mindenét meg kell osztania a barátaival.