Mikor meglátlak, érzed e azt amit én?

Mikor hozzád érek, érzed e szívem őrült menetét?

Mikor hozzám érsz, látod e szememben a vágyat?

Mikor megszólalsz, tudod, hogy megcirógatnálak?

Mikor nem vagy a közelemben, sejted hogy szenvedek?

Mikor nem látlak, tudod, hogy úgy érzem, nem élek?

Mikor nemet mondasz, érzem az arcul csapást?

Mikor visszautasítasz, alig bírom a tartást?

Mikor tudom, nem vagy enyém, s talán jobb is így,

Mikor "szárnyalni" látlak, tudom szabad vagy,

Kicsit az enyém is így...

S mikor majd azt mondod, Én is érzem amit te,

Mikor a Te vágyad, s óhajod is érzem már a lelkembe,

Mikor éltem beteljesedig,s enyém vagy,

Mikor érzem életem célja, értelme, Megvagy.

Mikor szívem örömében táncot jár a tűzzel,

Mikor szegény hamuvá ég, mert nem tud mit kezdeni a szenvedéllyel.

Mikor örömében megáll, hisz nincs miért dobognia már,

Mikor mindent megkapott, amit egy szabad szív adhatott,

Akkor rádöbbenek, Téged fogva tartani lehetetlen, s kár.

Nem tudnám azt adni, amit szeretnék Neked,

Inkább meghalnék, mint hogy kevesebbet adjak, mint amennyit valaha is
lehet.

Így ezért, ha úgy akarod, nyugodtan vessél meg.