Mikor meglátlak, érzed e azt amit én?
Mikor hozzád érek, érzed e szívem őrült menetét?
Mikor hozzám érsz, látod e szememben a vágyat?
Mikor megszólalsz, tudod, hogy megcirógatnálak?
Mikor nem vagy a közelemben, sejted hogy szenvedek?
Mikor nem látlak, tudod, hogy úgy érzem, nem élek?
Mikor nemet mondasz, érzem az arcul csapást?
Mikor visszautasítasz, alig bírom a tartást?
Mikor tudom, nem vagy enyém, s talán jobb is így,
Mikor "szárnyalni" látlak, tudom szabad vagy,
Kicsit az enyém is így...
S mikor majd azt mondod, Én is érzem amit te,
Mikor a Te vágyad, s óhajod is érzem már a lelkembe,
Mikor éltem beteljesedig,s enyém vagy,
Mikor érzem életem célja, értelme, Megvagy.
Mikor szívem örömében táncot jár a tűzzel,
Mikor szegény hamuvá ég, mert nem tud mit kezdeni a szenvedéllyel.
Mikor örömében megáll, hisz nincs miért dobognia már,
Mikor mindent megkapott, amit egy szabad szív adhatott,
Akkor rádöbbenek, Téged fogva tartani lehetetlen, s kár.
Nem tudnám azt adni, amit szeretnék Neked,
Inkább meghalnék, mint hogy kevesebbet adjak, mint amennyit valaha is lehet.
Így ezért, ha úgy akarod, nyugodtan vessél meg.
|