Legyen egy jó napod, s mosolyogj a napra,

nyújtózkodj egy nagyot, és ne gondolj máris a holnapra!

Gondold végig aznapod, mit s hogy kéne tenni,

Ne zsúfolj bele mindent!Hidd el, mára elég lesz ennyi!

Öltözz, indulj bátran, hívogat a napfény,

Odakint annyi az egykedvű, megkeseredett egyén.

Tégy boldoggá egyet, csak mosolyogj rá vidáman,

Maga sem tudja majd, miért "szárnyal" majd órákat.

Pedig csak egy mosoly,érzed hogyan melenget Téged?

Képzeld mit érez az aki kapta, pedig ő ma reggel komoran ébredt.

Menj tovább és élvezd a levegő arcát, jellemét,

hozzádsimul, borzongat, körülvesz, mint igaz szerelmét.

Ugye milyen jó érzés ebben a formátlan semmiben "úszni"?

Látod, látod, ha jól indul a nap, még ennek is tudsz örülni.

Mukanap ez is, persze hogy dolgozol,

azzal, hogy teszel valamit, magadnak, másoknak, s az időnek is dolgozol.

Biztosan szereted, hisz nem ezt választottad volna,

Emlékezz csak vissza, mi volt a pályád vonzalma?

Amiért beszálltál ebbe a mókuskerékbe?

Megtaláltad benne magad? Szerintem máris megérte!

S ha végképp elfáradsz, lazíts egy kicsikét,

Hidd el, a munka megvár, fedezd fel minden örömét.

Van amit csak Te tudsz, csak Te értesz hozzá,

Ez máris mind mind Te vagy,

"Külön szem" kell hozzá?

Élvezd a tudást, hatalmaskodj kicsit, ha eleget kaptál már,

néha te is megengedheted magadnak picit.

S ha a munka vége, előbb jön mint kéne,

Bűntudat ne kínozzon, majd Holnap teszel érte.

A ma csak a Tied,ez a Te jó napod,

Hagyd, hogy ragyogj magadnak, s emeld a kalapod.

Menj és sétálj egyet, hív a lég illata, Érzed-e?

Ez már friss péksütemény csábítása.

Engedj a vonzásnak, s ma kettőt vegyél egyből,

Csipegesd, ízleld, s közben élvezd az éltető erőt.

Ugrándozni tudnál? Ezen se lepődnék..

Mennyi jó, és annál jobb dolog történik!

Körülötted pezseg, forrong a nagyvilág,

Szemlélődj, és tudd, csak ha akarsz formálódsz át.

Rohanó emberek, nézelődő párok, ugató kutyák, autódudálások.

Valahol egy ablak koppan, záródik így be,

Feletted egy nagy repülő próbál elhúzni leszállni egészbe.

S közben hallod a szíved, mely ritmusosan dobban,

Vibrál az energiád, hidd el, ez mindig ott van.

Akkor is ha nem akarod.

Ha bal lábbal ébredsz, ha borús az ég, mindig,

Csak nem kéne elfelejteni néha elővenni kicsit.

Sötétedik, homály, lesd a csillagokat,

Mint kis éji bogarak, aprón, de fényesen ragyognak.

Egyik a másik után villan fel szépen,

mintha egy láthatatlan kéz gyertyáról gyújtaná őket éppen.

Megtelik a levegő élettel, s új illatokkal,borzongat hűvöse, de éppúgy csalogatna...

Menj még egy kört, vagy sétálj haza,

Otthon a tükör előtt hangosan nyugtázd:

Jó napom volt ma!