Fullextra.hu - <BIG><b>Amatőr Irodalmárok Klubja!</b></big>

[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]

Hoppá !!!
Kedvenc versek a You Tube-on Tedd fel a kedvenceidet. Ellenőrizd a helyesírást, ha nem vagy biztos benne! Tagjaink könyveit itt rendelheted meg Fullextra Arcképtár

Küzdőtér

Üzenőfal

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások

· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!

Amatőr Irodalmárok Klubja![ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]
Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Ars poetica

Ideje:: 04-18-2005 @ 03:55 pm

Százezer éve várok.

Közben a kor, mint gyémántpor,
s gondolat csillagok kavarognak
szerteszét.

Amit érzek, tudok, látok, mind
megírnám, de fiatalságom, bár
isteni ajándék

gátként utamban áll, s repülni
vágyó szavaim erős kézzel
tartja még.

Amit hiszek, bírok, már megírnám,
de nyers gyémántból talán még
van elég.

Ha engem csiszol is majd egy
értő kéz, a briliáns már ritka, pedig
az is szén.

Százezer éve várok.

S pár perc egy galaxisban,
néhány számkivetett gondolat.
Én hiszem,

hogy léteztem már egykor
így most ember vagyok
ki írogat.

Ember, ki lát, s érez, aki fél,
s ki végez, talán valami
fontosat,

mint a gyémántcsiszolás.
A mester, abból is ritka.
A napfény

mint szikra, tüzet szór s
éget, ez mozgatja az égi
mindenséget

ahol létezem, s élek. E korban
minden pont ott van hol
lennie kell.

Százezer éve várok.

Mélyen elrejtve magam
akár a gyémánt. Hogy
megtaláltak

most elhiszem, remélve nem
zúz majd torz atomjaimra.
Ha mégis,

mert sorsom valótlan
remek még, nem bonyolódok
önnön rácsaimba.

Százezer éve várok.

Voltam fa, és meg is haltam,
az ölelő sár tartotta gyászmisém.
Körülvett

míg aludtam. Boldog évmilliók.
Voltam hernyó is, deformált
őszinte önző,

bábként rendeztek engem is
makacs rendezők, pocsék írók
darabjaként.

S lángszárnyú lepke, ki bátran
repül liliomra, most az vagyok!
Az vagyok?

Százezer éve várok.

De ebben a pillanatban mozdul
a néma tejút. Elindulhatok.
Nem tudom

majd honnan, hová, mikor, de
onnan, oda, most... Már tudom
miért vagyok.

Utoljára változtatva 04-18-2005 @ 04:54 pm

[ Ezen publikáció küldése barátodnak ]

Hozzászólás írása

Hozzászólás írása

További

Irodalmár profil

Irodalmár profil

Üzenet küldés

Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: zsoló

(Ideje: 04-18-2005 @ 04:34 pm)

Comment: A létezés örök hangjait hallom innen:)

Hozzászóló: Netelka

(Ideje: 04-18-2005 @ 04:45 pm)

Comment: Csudajó vers, nagy grat!

Hozzászóló: Myra

(Ideje: 04-18-2005 @ 05:06 pm)

Comment: Mély gondolatok, és tetszik, hogy eljutottál valahonnan valahova. Várom a következőt :)

Hozzászóló: LunaPiena

(Ideje: 04-19-2005 @ 09:45 am)

Comment: Néha útközben tudjuk csak meg, hogy hova is megyünk. És ahogy a buddhista mondás tartja, nem a végcél a fontos, hanem a feléje vezető út.

Hozzászóló: GGG

(Ideje: 08-22-2005 @ 11:22 pm)

Comment: Jó gomndolatok, de a megválaszolatlan kérdés a végén. Miért is vagy???

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.33 Seconds